Sziiasztok! :)
Tudom, hogy megkéstem, de nem volt túl sok időm. De végre hoztam!^^ Kicsit nagyon el vagyok havazva a tanulással, és most nekiálltam rontani mindenből, pedig hajtok mint egy őrült. :/
Nem hiszek a szememnek O.O 4 követő! Nagyon köszönöm! Ez sokat jelent nekem, még ha nem is látszik.
Nem tudom észrevettétek-e, de szerkesztgettem az oldalon, és alul már van egy zenelejátszó, szóval aki így szeret olvasni, annak figyelmébe ajánlom.♫
Egyébként üdvözlöm az új olvasókat! :)) örülök, hogy tetszik a történet. Remélem maradtok a végéig. :3
Ohh, átléptük az 1000 kattintást! Köszönöm mindenkinek :) Ez még jobban ösztönöz. Majd ha kicsit nyugodtabbak lesznek a körülmények, akkor gyorsabban fogom írni a történetet.:)
/-Nahát, Lei, de jó, hogy látunk! - ölelt meg Mandy én pedig nem förmedtem rájuk, nem csesztem le őket, nem néztem rájuk szúrósan, és nagyon úgy tűnt, hogy kárba veszett az az erőfeszítés, amit a korábbi egy-két órában a lányok keresésével töltöttem. Visszaöleltem Mandyt, majd ugyanezt megtettem Sashával, közben pedig ügyeltem, hogy ki ne folyjon az ital a poharamból. Miután a lányok elengedtek, egy nagyot húztam belőle és láttam, hogy a körülöttem lévők is ezt tették. Ahogy kiittam ezt is, kezdtem érezni azt a furcsán kellemes, elmosódott érzést, ami elfelejttette velem a fizikai és lelki fájdalmakat, a gondokat, az időérzéket, hogy kiket ismerek ezen a helyen, és ami lassan a teljes ép elmémet beborította az éjszakára./
(Lei's POV)
(A/N: Azért lesz dőlt betűs a rész, mert ez egy visszaemlékezésnek fog tűnni. Vagyis valami ilyesmit szeretnék kihozni belőle, de halványan olyan is, mintha folyamatosan történne. Tehát ez egy ilyen emlékkép meg nem is, remélem valamelyest megértettétek mit akartam ezzel kifejezni.)
Amikor leeresztettem a poharat magam előtt, a többiekre néztem, ők viszont még mindig az itallal voltak elfoglalva. Eszembe jutott egy ötlet.
-Hé, ki akar versenyezni velem? - erre felkapták a fejüket.
-Miben?
-Aki előbb végez egy üveg akármivel, az győz. - húztam fel vigyorogva az egyik szemöldököm.
-És mit kap a nyertes? - kérdezte a velem szemben álló srác, aki egy lányt karolt át.
-Hm. - elkezdtem gondolkodni, de nem igazán jutott eszembe semmi. -Mi van akkor, ha..
-Ha a győztes fizet mindenkinek még egy kört. - fejezte be a mondatomat a mellettem álló lány, mire a többiek éljenezni kezdtek.
-Mehet. - bólintottam rá és tudtam, hogy mindenképpen nekem kell győzni, mert nincs itt a pénztárcám és nem tudnám kifizetni a kört. A srác, aki velem szemben állt, mellém lépett és most engem karolt át.
-Én versenyzek veled. - vigyorgott. -Amúgy a nevem Jack.
-Helyes, csak nehogy kizsákmányoljalak. És Lorelei vagyok, de hívj csak Lei-nak. - mondtam és figyeltem, ahogy valaki odament a pulthoz és kért két nagy pohár italt, azt már nem tudom hogy milyet. Jack nevetett, majd megveregette a vállam és odament a lányhoz, kivette a kezéből a két poharat és visszalépett hozzám. Közben a csoport tagjai már egy kört alkottak körülöttünk, hogy mindenki lássa a jelenetet.
-Kész vagy, Lei? - kérdezte és felém nyújtotta az üveget. Kikaptam a kezéből és kicsit megemeltem.
-Számoljon vissza valaki. - mondtam. Mandy odalépett mellénk és előrehajolt.
-3, 2, 1 mehet! - kiáltotta, majd Jack és én egyszerre a szánkhoz emeltük a poharak szélét, megdöntöttük őket és inni kezdtünk. Őrült tempóban nyeltem az italt, amiről kiderült, hogy whisky volt, de nem zavart. Hallottam, ahogy körülöttünk mindenki ordibálva biztat minket. Már a pohár háromnegyedénél tartottam, amikor úgy éreztem, hogy mindjárt megfulladok, így leengedtem a poharat, hogy levegőt vegyek, de Jack vigyorogva nézett rám és felemelte a kezét, amiben az üres whisky-s pohár volt, nekem meg leesett az állam.
-Mi a franc?! Hogy csináltad?
-Egyszerű. Én fiú vagyok, te meg lány. Nekünk ez jobban megy. - vont vállat vigyorogva. Az a lány, akit korábban átkarolt odament hozzá és megcsókolta a fiút. Következtettem, hogy egy pár lehetnek. Ez után Jack felnézett. -Úgy látszik, hogy Lei tartozik nekünk egy körrel, emberek! - mondta, mire mindenki ugrálva éljenezni kezdett. A zene közben dübörgött és alig hallottuk egymást.
-Nemár! Nincs pénzem. Nem tudom kifizetni. - húztam el a számat.
-Akkor minek hívtál ki? - kérdezte Jack.
-Mert azt hittem, hogy nyerek.
-Mégis milyen ember az olyan, aki egy ilyen helyre pénz nélkül jön? Ahhj.. akkor mással kell büntetnünk. - mondta és az álla alá tette a kezét, miközben gondolkozott. Elfordult és szemügyre vette a diszkót, majd visszafordult csillogó szemekkel. -Oké, mindenki, találjunk ki valami jót Lei-nak. A diszkón belül bármit lehet.
-Mii? De ugye nem kell lekapnom senkit? - kérdeztem kicsit megrémülve. Már tisztán éreztem, hogy nem tudom minden mozdulatomat kontrollálni, de azért ezt még mindig undorítónak tartottam és pár kép megint bevillant a két pedofil emberről előző este az utcán.
-Háát.. nem tudom. - kacsintott Jack és mindenki kiabálni kezdte az ötletét, de Sasha mellém állt és nekem dőlt.
-Oké, oké.. nekem van egy ötletem. - kezdte én pedig egy olyan 'kérlek, ne legyen durva' tekintettel könyörögtem neki. -Látod ott azt a bárpult részt? - kérdezte és egy olyan részre mutatott, ahol nem volt a pult felett plafon, mert nem sokkal mellette ment a lépcső. -Állj fel rá és kezdj el táncolni.
-Ohhohhó, ez jó lesz! - vigyorgott Jack. Egy megkönnyebbült sóhajtással nyugtáztam, hogy lehetett volna ennél rosszabb feladatom is, ez még egy könnyebb volt. Sashához fordultam.
-Örök hála. - mondtam, majd megfordultam és elindultam a pult felé, a többiek meg követtek. Miközben sétáltam, figyeltem, ahogy a pultosok kiszolgálják az embereket és arra gondoltam, hogy mi van, ha nem lenne jó ötlet felállni. Megfordultam, hogy ezt elmondjam nekik, de amint megfordultam, rögtön visszapördültem és folytattam az utamat, tudván, hogy ez Sashát nem fogja érdekelni, akkor is felnyom majd. Odaértem és visszanéztem. A többiek, Sashát is beleértve vigyorogtak egy 5 méterrel odébb. Sóhajtottam egyet és felhajoltam a pultra. Az egyik pultos srác éppen szabad volt, így odahívtam magamhoz. -Hé, nem bánod, ha teljesítem az egyik feladatomat?
-Mi volna az? - kérdezte a srác mosolyogva.
-Öhm.. vesztettem egy fogadásban és azt a büntetést kaptam, hogy táncolnom kell a pulton. - mondtam és bedobtam a csábító mosolyomat. A srác halványan elvigyorodott.
-Egy feltétellel.
-Mondd.
-Ha nem csak egy sima tánc lesz. - kezdte én pedig felhúztam az egyik szemöldökömet és úgy néztem rá. -Vidd bele az erotikus énedet is. Úgy látom megy az neked. - mondta és a végére teljesen elvigyorodott.
-Mi? - kérdeztem vissza, de hamar magamhoz tértem. -Feltétlen muszáj? - erre csak bólintott. -Jól van. Ehhez viszont nekem is van egy feltételem. Adj még egy üveg whiskyt és megteszem. Úgy látom, szeretnéd ezt látni. - vigyorogtam, ő pedig bólintva megfordult, majd nem sokkal később visszafordult egy üveggel a kezében, amiben az említett ital volt. Visszanéztem a srácokra és egy felmutatott ujjal mutattam, hogy 'mindjárt'. Kiittam az üveget és vártam egy-két percet, mire még homályosabb lett minden. Feltettem az egyik lábam az egyik székre, a pultra támaszkodtam és felnyomtam magam. Már a pulton ültem, amikor a pultosra néztem. -Vigyázz, lehet hogy leborulok. - figyelmeztettem, majd egy nagy lendületet véve talpra ugrottam. Az egyensúlyomat megtartva küszködtem magammal, mielőtt kihúztam magam. Lenéztem magamra, hogy miből gazdálkodjak, majd a zenét kezdtem hallgatni és elkezdtem táncolni. Nem azt az ugrálós és bulizós táncot műveltem, hanem azt a fajtát, amitől a fiúk rendszerint eldobják az agyukat. A kezeimet lentről felfelé végighúztam a testemen, majd amikor felértem, kibontottam a hajamat, ami hullámokban a vállaimra omlott. Az ujjaimat keresztülfuttattam rajta, ezzel hátrarendezve azt, hogy ne zavarjanak a tincsek. Ekkorra már nem csak a mi kis társaságunk, hanem egy nagyobb tömeg gyűlt a pult elé. Elfordultam jobbra, hogy a pultos srác is láthassa, amiért adott nekem egy ingyen italt. Leengedtem a kezeimet és a pólóm aljához vezettem őket, amit megfogtam, majd lassan elkezdtem felfelé húzni, miközben folyamatosan, a testemet hajlítva táncoltam. Jackre néztem, aki tátott szájjal nézett vissza rám és a kezeimet nézte. Hogy fokozzam a feszültséget, a pólót egészen a melltartóm aljáig felhúztam, amivel elég nagy területet engedtem szabadon látni a nézőknek. Megfordultam és leguggoltam, majd a pultos srácra néztem. -Megfelel, drága? - kérdeztem csábító hangon, amire ő egy nyögéssel válaszolt, mivel a dekoltázsom csupán pár centire volt tőle. Elvigyorodtam. -Hadd fokozzam, kérlek. - mondtam, mire rám nézett, és pedig egy pohár sima vizet levettem a pultról és felálltam. Oldalra fordultam a tömeghez, a másik kezemmel lehúztam a pólómat a helyére, majd hátra hajtottam a fejem, és egy előnyös pózban a mellkasomra borítottam az egész pohár vizet, mire egy felmorajlás lett a válasz a tömegtől.
-Figyelem emberek! Műsor zajlik a tömeg által zsúfolt pultnál! - hallottam a zenén túlüvöltő hangot, ami, feltételeztem hogy a DJ-től jött. Ekkorra már kezdtem élvezni ezt az egészet és még egy poharat levettem, de azt ugyanebben a pózban a fejemre öntöttem, hogy a ruháimon kívül a hajamat is teljesen átáztassam. Ledobtam a poharat, ami szerencsére műanyag volt, így nem tört össze, és megráztam a fejem, a hajamat oldalra dobálva és végigsimítottam a testemen, hogy elrendezgessem a ruhát magamon, ebben az értelemben, azt csináltam, hogy magamra tapasztottam a ruhát, így az alakom láthatóvá vált ruhán keresztül is. Egyik kezemet megint végigfuttattam a hajamon, és Jackre néztem.
-Elég jó volt? - vigyorogtam, mire odajött a pult elé és mindenki követte.
-Csináld tovább. - mondta Jack én pedig szó nélkül újra felálltam és folytattam a táncot.
Voltak pillanatok, amikor néhány mozdulatra a tömeg felzúgott, én pedig önelégült vigyorral nyugtázva ismételtem meg a mozdulatot. Amikor azonban már kezdett megszáradni a ruhám, beugrottam a pult mögé.
-Bocs, végeztem. - intettem mosolyogva az embereknek, mire az emberek élesen visszhangzó füttyszóval és éljenzéssel minősítették az előadást. Vigyorogva mentem keresztül a pulton, többen a másik oldalon követtek, de nem zavartattam magam. Amikor a pult végére értem, az egyik megszakításhoz, bementem a mosdóba és a tükör elé álltam. Végignéztem magamon, és a mosdókagylóra támaszkodtam, hogy ne veszítsem el az egyensúlyomat. Megnyitottam a csapot és elkezdtem az arcomat vízzel mosni, majd Sasha és Mandy jött be az ajtón.
-Hello, eszméletlen voltál! Minden srác csak téged bámult. Jack is üdvözletét küldi. - kacsintott Sasha én pedig elnevettem magam.
-Tényleg? De kedves.. kár hogy van barátnője. - mondtam és elgondolkoztam, hogy egy valójában tényleg helyes srácról beszélek.
-Na ja, ő viszont amíg nem érsz a sráchoz, békén hagy. - mondta Mandy.
-Hah, jó tudni. - ekkor Sasha kinyitotta az ajtót. -Na én mentem. Majd találkozunk, Lei! - azzal kiment. Mandy is elköszönt és ő is elhagyta a mosdót . Pár lány megfordult még a helyiségben, de nem akartam kimenni, mert jól éreztem magam, ahogy folyamatosan vizeztem az arcomat. Amikor egyedül maradtam, bekapcsoltam a szárítót azzal, hogy alátettem a kezemet, majd szárítani kezdtem a hajamat valahogy úgy hogy hátradöntöttem a fejem és amennyit ért a levevő, annyi haj szárítódott. Becsuktam a szemeimet és dúdolni kezdtem magamban. Amikor megállt a szárító, kinyitottam a szememet és megláttam Jacket a csukott ajtónak támaszkodva.
-Te mit csinálsz itt? - kérdeztem, de elakadt a nyelvem. Olyan volt, mintha már nem is én lennék, csak mennek az események magától. Nem tudtam mit csinálok, csak azt tettem, ami abban a pillanatban szimpatikus volt.
-Jöttem megnézni, hogy nem húztad-e le magad a WC-n. - vont vállat és ellökte magát az ajtótól, de ő is megtámaszkodott a csapokban.
-Na, milyen voltam? Szerintem ezzel egy másik kört vívtam ki tőled.. magamnak. - mondtam vigyorogva. Nem tudom, hogy ezt ő hogy értelmezte, de gyanítom, hogy a másik értelemben, ugyanis elém lépett és a fejem mellett két oldalra megtámaszkodott a falban és engem figyelt.
-Úgy gondolod? - kérdezte én pedig bólintottam. -És élsz ezzel a lehetőséggel? - vonta fel vigyorogva az egyik szemöldökét.
-Nézzenek oda, Jack rámozdult valakire, miközben barátnője van. - emlékeztettem, bár nem tudom honnan jött ez a jószívűség belőlem, hogy egy ilyen alkalmat ezzel elszalaszthattatok.
-Öhm.. igazad van. - mondta és elvette a kezeit előlem, majd hátralépett. -Hogy lehettem ilyen hülye? - kérdezte magától és a fejéhez emelte a kezeit. -Bocs..
-Sebaj. Nekem bejössz. Szóval tökmindegy lenne. Mármint felőlem. - javítottam és ezzel kimondtam a magam részéről a végszót, elhatározva, hogy tudatom vele, hogy felőlem rám mozdulhat, nem zavarna. Erre rám nézett.
-Ne legyél őrült. Barátnőm van.
-Tudom, tudom. Csak kicsúszott a számon. - sóhajtottam és elindultam az ajtó felé. Amikor elhaladtam mellette, azt szorosan mellette tettem és utána folytattam az utamat az ajtóhoz. Vagyis folytattam volna, ha Jack hátulról el nem kapja a kezemet és vissza nem ránt magához, amivel a mellkasunk összeért. Halványan vigyorogva felnéztem rá. -Na, most akkor mit akarsz? - kérdeztem a szemeibe nézve. Tudom hogy ez nem helyes, de nem tudtam nem megpróbálni becserkészni őt azok után, hogy Daniel olyan durván leoltott. Kellett egy kis kárpótlás és jelen pillanatban ebben találtam ezt meg. Jack szemei szinte izzottak, de nem haragtól, hanem vágytól.
-Téged akarlak. De nem szabad. - mondta és szemmel láthatóan küszködött magával.
-Dehogynem szabad. Csak utána ha rájönnek, akkor nem lesz jó dolgunk. - mondta és megdöntöttem a fejemet, Jack pedig a számra nézett. Halványan, de éreztem hogy remeg a küszködéstől. Megnyaltam a számat, csakhogy a magam javára fordítsam a helyzetet. -Na hogy döntesz? - kérdeztem, de alighogy befejeztem a mondatot, Jack szája már az enyémen is volt. Szorosan átkarolt és vadul csókolt, majd elkezdett hátrafelé tolni, amíg a hátam a falnak nem ért én pedig magamban diadalmasan vigyorogtam. Jack keményen nekinyomott a falnak az ajtó mellett és tüzesen csókolt tovább. Keze a testemet simogatta, én pedig a hajába túrva viszonoztam mindent. A számról az ajka a nyakamra vándorolt és ott csókolgatott, majd egy helyen elkezdte szívni, amitől egy hirtelen átvillanó bizsergés futott végig rajtam, hihetetlen jó érzéssel eltöltve. Felugrottam és a derekára kulcsoltam a lábaimat, szorosan fogva hogy le ne essek, ő pedig erősen, de könnyedén tartott. Eszembe jutott, hogy bárki ránk nyithat. -Az.. ajtó.. - mondtam, de a hangom elakadt a mondat közepénél, mert a bizsergető érzéstől alig tudtam megszólalni. Jack egy morgással jelezte, hogy nem igazán érdekli a dolog és felültetett a csapok melletti üres részre, majd lehúzta a pólómat, én pedig az övének az aljához nyúltam, hogy őt is megszabadítsam tőle, de ekkor belépett valaki az ajtón és egy elfojtott meglepődésszerű hangot hallottam. Fél szemmel odanéztem és Jack barátnőjét láttam az ajtóban. A fiú is odanézett, majd hirtelen hátralépett tőlem, meg sem tudott szólalni. A lány megdöbbenve nézett hol rá, hol rám, aztán könnyekkel a szemében az arca átcsapott valami iszonyatos dühős kifejezésűbe.
-Te szemét mocskos gazember! Hogy tehetted ezt?! - kiabált és a kezeivel is hadonászott. Jack, mintha nem is tudná hogy mi történt, a fejét rázta, a szemeit pedig a kezével dörzsölte.
-Ne.. ne haragudj, Charlotte. Fogalmam sincs mi történt. - mondta elgyötört hangon.
-Pedig elég egyértelmű. Ti ketten a diszkó mosdójában készültetek szórakozni egymással. Az fel sem tűnt, hogy neked van valakid? - fordult Jack felé. -Vagy annyira elvakított ez a kis hányingerkeltő tánca,hogy elfeledkeztél rólam? - folytatta, majd válaszra sem várva felém fordult. -És te, egy senkiházi kis k*rva vagy, ha egy olyanra mozdulsz rá, aki már foglalt. - a szavaiba iszonyatos mennyiségű gúnyt és lenézést vitt bele, de engem nem igazán érdekelt. Belül egy kicsit rosszul éreztem magam, de annyira álomszerűnek tűnt az egész, hogy meg merném kockáztatni, hogy ez nem is valóság. Nem hatottak meg a szavai, viszont Jacket nagyon padló-alatti állapotba találtam, mikor ránéztem. -Jack, elfelejthetsz. - azzal megfordult, és az ajtót kinyitva kiment, de még visszafordult. -Ja, és egy tanács. Ha ezt csináljátok, akkor jobb lenne kulcsra zárni az ajtót. Bár már bűntudat nélkül is egymásnak eshetek, nem igaz, Jack? - kérdezte megsemmisítő hangnemben és becsapta az ajtót.
Jack a WC-k ajtajának dőlt nagy puffanással és a kezeibe temette az arcát. Én csak figyeltem, nem igazán tudta, hogy mit mondjak neki.
-Francba.. francba, francba! Nem lehet igaz, hogy ennyire elszálltam. - mondta és az ajtónak döntötte a fejét, majd ellökte magát és kirohant az ajtón, én pedig utána akartam menni. Leugrottam a kagyló melletti helyről és indultam volna, de megfordultam és visszavettem a pólómat. A tükörbe nézve megigazítottam a hajam, majd kiléptem az ajtón, de Sashával találtam szembe magam, aki ugrálva jött felém.
-Na, mi történt? Megcsináltátok? - vigyorgott én meg vállat vontam.
-Nem. De majdnem. Csak benyitott a barátnője. Charlotte, ha jól emlékszem. - gondolkoztam el és oldalra néztem, ahol megláttam Jacket és a lányt egymással ordibálni, de mögötte ott volt Daniel is, aki a kis csoportjával együtt állt ott. A tekintetünk találkozott én pedig kifejezéstelen arccal néztem rá. Elfordítottam a tekintetem és indultam volna, de megbotlottam a saját lábamban, elvesztettem az egyensúlyomat és a földre estem. Nevetni kezdtem és próbáltam felállni kisebb-nagyobb sikerrel. Ekkor valaki megragadta a kezemet és felrántott a földről, majd mielőtt még láttam volna, hogy ki az, elindult a kezemet fogva valamerre. Végigrángatott a tömegen én meg próbáltam tartani a tempót. Akkor már teljesen éreztem, hogy az alkohol hatása alatt vagyok. Tudtam, hogy mindig is taszítottam a részegséget, mert amúgy sosem akartam ittas lenni. Tudta azt is, hogy ilyenkor hajlamos vagyok őrült dolgokat csinálni, amire egyszer már volt példa. Most viszont teljesen természetesnek és jónak éreztem ezt az érzést és semmiért sem mondtam volna le erről. Az ember, aki vonszolt, kinyitott egy ajtót és behúzott maga után, majd mögöttem be is csukta. Amint ketten voltunk, megint megfogta a kezem és betolt egy kamraszerűségbe, levett valamit a falról és felém irányította. Annyira el voltam tájolva, hogy észre sem vettem, hogy ez egy zuhanyzó, amíg a jéghideg víz be nem borított teljesen. Felsikítottam a hidegtől és próbáltam kitérni előle, nem sok sikerrel. Érzem ahogy kezdek egyre éberebb lenni a hirtelen jött irritációtól, majd vacogni kezdtem és hagytam, hadd locsoljon vele az ember.
-Hagyd már abba! - ordítottam, amikor tényleg azt hittem, hogy megfagyok, mire a vízsugár eltűnt. A szám lila lett és dideregve átfogtam magam a kezeimmel. Csak annyit tudtam és éreztem, hogy hajszál híján megfagytam, és hogy valakit nagyon le fogok kiabálni. Ránéztem az emberre, aki a zuhanyzóba tuszkolt es Danielt láttam magam előtt. -Mégis mi a fenét művelsz?!
-Próbállak kijózanítani.
-Miért? - morogtam.
-Mert eléggé kiütötted magad az éjszaka. - mondta gúnyosan mosolyogva. -Tényleg odáig mentél, hogy majdnem lefeküdtél egy pasival, akit még csak nem is ismersz?
-Menj a francba! Mit érdekel az téged, hogy mit csinálok? - kérdeztem és odébb löktem, majd kiléptem a zuhanyzóból, de olyan fejfájás tört rám, hogy meg kellett kapaszkodnom a falban, hogy el ne essek.
-Mert te nem vagy ilyen. Tudom, hogy még józanul sem csinálnál ilyet, akkor sem, ha dühös lennél. - mondta és a vállamra tette a kezét. -Jól vagy?
-Persze, soha jobban. - válaszoltam szarkasztikusan. -Amúgy meg semmi közöd ahhoz, hogy mit csinálok. Már így is a porig aláztál korábban,. Mit akarsz még?
-Hogy mit csináltam? - kérdezte és zavartnak tűnt.
-Nem fogom felidézni csak hogy jót szórakozhass rajtam. Tudod, hogy miről beszélek, elégedj meg azzal, hogy ezek után soha az életbe nem akarlak látni. - morogtam és a szemeim villámokat szórtak. -Amúgy meg NE rángass csak úgy magad után, hanem mondd meg hogy mit akarsz. - folytattam és most én viharzottam ki a mosdóból. Körbenéztem az emberek között, majd hátrakaptam a fejem, mikor hallottam, hogy a mosdó ajtaja kinyílik, és amint megláttam Danielt, gyorsan elindultam az embertömegen keresztül, csak hogy messzebb kerüljek tőle. A fejfájás nem sokat segített, ugyanis végig a halántékomat kellett dörzsölnöm, hogy elviselhető legyen, mivel a zene dübörgött és még mindig sokan voltak körülöttem, akik ezt a hangerőt túlkiabálták. Az órámra néztem és láttam, hogy 4:13 van. 'Elég sokáig nyitva van..' gondoltam, de nem foglalkoztatott, mert próbáltam leinteni azokat az embereket, akik megállítottak és vagy gratuláltak, vagy próbáltak odahúzni hozzájuk, mert felismertek a pultról táncoló csaj után. A szemeimmel Sashát kerestem, de helyette Mandyt találtam meg, ahogy ül a pultnál és egy sráccal beszélget. Odamentem hozzá. -Én mentem. - mondtam, mire Mandy egy 'Jó, persze, menj csak.'-kal válaszolt. -Nem jössz?
-A-aa. Tök jól elvagyok. - mondta, és láttam rajta, hogy már ő is kezdett kijózanodni, de még egyáltalán nem tiszta fejű. Ez viszont pozitív jel volt, így rábólintottam és elindultam. Sashát is megtaláltam, de ő is ugyanezt válaszolta. Mivel ő már tisztább volt, mint Mandy, ezért őt kevésbé féltettem. Elindultam a főbejárat felé és kiléptem az ajtón. Deja vu érzésem volt, mivel már többször is kiléptem innen korábban, viszont most nem kellett tolonganom, hogy kiérjek. Azonban láttam, hogy több biztonsági kezdett már mozgolódni, hogy bezárják a helyet a napra. Elindultam hazafelé és átkaroltam magam a vizes ruhák miatt, amik lehűltek az éjszaka hűvössége miatt, így én is teljesen átfagytam. Gyorsabban kezdtem lépkedni és vacogtam, mert a szél is fújni kezdett. Lépteket hallottam magam mögött és hátranéztem. Megláttam Danielt, ahogy futva siet utánam, mire visszafordultam és idegesen gyorsítottam a lépteimen.
-Várj már meg! - kiabálta és beért, de nem szóltam semmit. -Mi a bajod? - kérdezte és széttárta a karjait, de rá sem néztem. Továbbra sem mondtam semmit. -Na jó. - mondta és megállított a csuklómnál fogva, de kirántottam onnan a kezem és már szinte csapkodtam a lábaimat a földhöz, olyan ideges voltam. -Lei, állj már meg! Miért vagy ilyen rohadt dühös? Mert kijózanítottalak? - emelte fel a hangját és kezdte elveszíteni a türelmét, én meg megálltam, megpördültem és lángoló szemekkel ránéztem.
-Mi a bajom? Te tényleg ennyire barom vagy?! Azok után, ahogy beszéltél velem még elvárod, hogy szóba álljak veled?! - kiabáltam és már fájdalmasan lüktetett a fejem, de nem akartam ezt kimutatni Daniel előtt.
-Hogy beszéltem veled? Ha elmondanád, ezerszer könnyebb lenne megmagyaráznom!
-Ja, persze, ahogy azt is, hogy miért mentél el és hagytál itt két évvel ezelőtt?!
-Azt is el akartam mondani, de olyan kibírhatatlanul makacs vagy, hogy azt sem engedted! - kiabált én meg felhúztam magam.
-Menj ám a rohadt életbe! Lehet, hogy makacs vagyok, de legalább nem dőlök be olyan idiótaságoknak, amikkel teletömnéd a fejem! Minek vagy még mindig itt, ha ennyire elviselhetetlen vagyok?!
-Hogy ne legyen megint ugyanaz a helyzet, mint tegnap éjszaka! Tudtommal csúnya véget értél volna, ha nem vagyok. - mondta és még mindig dühösen nézett az előbbi kiabálás miatt, én pedig megtorpantam és nem szóltam többet. Megint. Megfordultam, és némán tovább sétáltam. Pár másodperc múlva megint hallottam a hangját.
-Hé, Lei, ne haragudj. Nem akartam felhozni. Csak eléggé ideges lettem.. - mondta halkan és mellettem ment tovább. Csendben haladtam, nem tudtam mit kéne erre mondanom. -De áruld már el, mit mondtam neked amitől ennyire kiborultál? - sóhajtottam, mert tudtam, hogy ez elől nem menekülhetek.
-Tudod.. négyszemközt is elmondhattad volna, hogy csak kihasználtál, nem kellett volna az egész társaság előtt lealáznod. - mondtam és a cipőmet figyelve mentem tovább. Mivel megint felerősödött a szél, átfogtam a karjaimmal magam és megborzongtam.
-Mi? - kérdezte Daniel és rám nézett, majd meglátta hogy fázom, ezért a hátamra terítette a pulcsiját. -De hát nem aláztalak le..
-Könyörgöm, itt elmondtam neked hogy mi a bajom, te meg még mindig semmibe veszed? - mordultam fel.
-De nem csináltam semmi ilyesmit!
-De igen! Ne tagadd le, kérlek! - kezdtem megint a vitát.
-Azt sem tudom, hogy mit tagadok le. Mondd már el, hogy miről van szó! - állt meg és megint ugyanott tartottunk, ahol korábban.
-Oké, de ha ezek után sem mondod el az igazat, akkor felpofozlak. - morogtam, ő pedig bólintott. -Amikor bent voltunk, a szemem láttára smároltál egy lánnyal, ráadásul szándékosan feltűnően. Mit mondjak, elég paraszt dolog volt tőled. Aztán egy Sandy nevű lánnyal jártál ide-oda, és nyilvánosan leosztottál, hogy nem voltam az eseted, ha amiatt néztem olyan hitetlenül. Nem is azért, de ezt igazán magánbeszélgetésben kellett volna tudatnod velem. Mindenki ott volt, elég kínosan éreztem magam. - mondtam és rá se mertem nézni, nehogy kiröhögjön vagy bármi, hogy mennyire szíven érintett ez a dolog, amikor ez így van. Eléggé lesújtott, amikor tényleg nevetést hallottam tőle. -Érzéketlen tuskó! - mondtam dühösen és gyorsabban kezdtem sétálni, miközben könnyek égették a szemeimet. Daniel megint megállított a kezemnél fogva.
-Héé.. ne fuss már el. Elmagyarázhatom ezt? - kérdezte mosolyogva, én meg vállat vonva szabad utat adtam neki. -Oké. Szóval az volt, hogy tudod, volt az a lány. Akivel láttál együtt mielőtt elvileg leosztottalak. Na, ő teljesen úgy nézett ki, mint te és nem tudtam megjegyezni a nevét ezért Leinak hívtam őt is. Tudom, ez egy elég béna dolog, de nem ment bele a fejembe a neve és nem akartam Szöszi-nek hívni. - mondta, mikor látta, hogy elég furcsán nézek rá. -Oké, ne nézz így! - kérte, mert a Szöszire eléggé összeszűkített szemekkel néztem rá. -Szóval Leinak hívtam és amikor jött ez a Sandy, akkor őt lepasszoltam. Aztán mikor téged megláttalak, azt hittem, hogy ő vagy, így neked mondtam azt, amit eredetileg neki akartam. Érted? - kérdezte és viszonylag megkönnyebbült, hogy nem ő követett el valami durva hibát. Én csak szótlanul álltam, mert feldolgoztam a kapott információt.
-Szóval akkor.. nem nekem szántad.
-Igen.
-És összetévesztettél vele.
-Igen.
-És.. komolyan, miért nem bírtad megjegyezni a nevét? - kérdeztem és kitört belőlem a nevetés és furcsán jól éreztem magam.
-Te most emlékeznél arra a névre, részegen, hogy Tahira? - kérdezte én meg megráztam a fejem és még jobban nevettem, hogy hogy lehet ilyen nevet adni valakinek.
Lassan tovább indultunk és elértünk a házunkig, de mivel már 5:34 volt - ránéztem az órámra -, az apám már összekészülődött és munkába indult. Pont akkor értem oda a házunkig, amikor kiállt a kocsifelhajtóról az utcára. Rám nézett, és elkomorodott, de amikor meglátta Danielt mellettem, akkor még jobban haragos lett a tekintete. Az ujjával mutatta és tátogta is, hogy 'Befelé!', én pedig gyorsan engedelmeskedve visszaadtam a pulcsit, elköszöntem és berohantam a házba, ott hagyva Danielt az utcán egyedül, mert addigra már apa is elhajtott. Tudom, hogy illetlenség volt azok után, hogy ilyen rendes módon hazakísért meg elmagyarázott mindent, de egy ilyen dühös tekintetű apának nem tudtam nem engedelmeskedni. Ahogy bementem, bevettem egy fejfájás-csillapítót, lefürödtem és lefeküdtem aludni, de az ébresztőt beállítottam 10:30-ra, hogy azért ne aludjam át az egész napot. Úgyis egy jó magyarázattal tartozom a szüleimnek még, szóval gyorsan ágyba bújtam és amint a fájdalomcsillapító hatni kezdett, elaludtam.
Ééés kész van!^^ És még ma! Lehet, hogy egy kicsit túlléptem a szintet, hogy normális legyen, de úgy jött az ichlet, hogy nem tudtam abbahagyni az írást. Így hát mindent leírtam ami eszembe jutott és szeretek kavarni, szóval ez még jól is jött. :3
Hát elfáradtam miközben írtam. Egész délután ezen agyaltam, de nem akartam tovább húzni, mert végre volt ötletem és ez így jó volt. Nem tudom, hogy elnyerte-e a tetszéseteket, de remélem. :) Várom a véleményeteket, ha mondatok.
Üdv: Lyzbog:)♥
Tudom, hogy megkéstem, de nem volt túl sok időm. De végre hoztam!^^ Kicsit nagyon el vagyok havazva a tanulással, és most nekiálltam rontani mindenből, pedig hajtok mint egy őrült. :/
Nem hiszek a szememnek O.O 4 követő! Nagyon köszönöm! Ez sokat jelent nekem, még ha nem is látszik.
Nem tudom észrevettétek-e, de szerkesztgettem az oldalon, és alul már van egy zenelejátszó, szóval aki így szeret olvasni, annak figyelmébe ajánlom.♫
Egyébként üdvözlöm az új olvasókat! :)) örülök, hogy tetszik a történet. Remélem maradtok a végéig. :3
Ohh, átléptük az 1000 kattintást! Köszönöm mindenkinek :) Ez még jobban ösztönöz. Majd ha kicsit nyugodtabbak lesznek a körülmények, akkor gyorsabban fogom írni a történetet.:)
__________________________________________________________
~~~
/-Nahát, Lei, de jó, hogy látunk! - ölelt meg Mandy én pedig nem förmedtem rájuk, nem csesztem le őket, nem néztem rájuk szúrósan, és nagyon úgy tűnt, hogy kárba veszett az az erőfeszítés, amit a korábbi egy-két órában a lányok keresésével töltöttem. Visszaöleltem Mandyt, majd ugyanezt megtettem Sashával, közben pedig ügyeltem, hogy ki ne folyjon az ital a poharamból. Miután a lányok elengedtek, egy nagyot húztam belőle és láttam, hogy a körülöttem lévők is ezt tették. Ahogy kiittam ezt is, kezdtem érezni azt a furcsán kellemes, elmosódott érzést, ami elfelejttette velem a fizikai és lelki fájdalmakat, a gondokat, az időérzéket, hogy kiket ismerek ezen a helyen, és ami lassan a teljes ép elmémet beborította az éjszakára./
~~~
(Lei's POV)
(A/N: Azért lesz dőlt betűs a rész, mert ez egy visszaemlékezésnek fog tűnni. Vagyis valami ilyesmit szeretnék kihozni belőle, de halványan olyan is, mintha folyamatosan történne. Tehát ez egy ilyen emlékkép meg nem is, remélem valamelyest megértettétek mit akartam ezzel kifejezni.)
Amikor leeresztettem a poharat magam előtt, a többiekre néztem, ők viszont még mindig az itallal voltak elfoglalva. Eszembe jutott egy ötlet.
-Hé, ki akar versenyezni velem? - erre felkapták a fejüket.
-Miben?
-Aki előbb végez egy üveg akármivel, az győz. - húztam fel vigyorogva az egyik szemöldököm.
-És mit kap a nyertes? - kérdezte a velem szemben álló srác, aki egy lányt karolt át.
-Hm. - elkezdtem gondolkodni, de nem igazán jutott eszembe semmi. -Mi van akkor, ha..
-Ha a győztes fizet mindenkinek még egy kört. - fejezte be a mondatomat a mellettem álló lány, mire a többiek éljenezni kezdtek.
-Mehet. - bólintottam rá és tudtam, hogy mindenképpen nekem kell győzni, mert nincs itt a pénztárcám és nem tudnám kifizetni a kört. A srác, aki velem szemben állt, mellém lépett és most engem karolt át.
-Én versenyzek veled. - vigyorgott. -Amúgy a nevem Jack.
-Helyes, csak nehogy kizsákmányoljalak. És Lorelei vagyok, de hívj csak Lei-nak. - mondtam és figyeltem, ahogy valaki odament a pulthoz és kért két nagy pohár italt, azt már nem tudom hogy milyet. Jack nevetett, majd megveregette a vállam és odament a lányhoz, kivette a kezéből a két poharat és visszalépett hozzám. Közben a csoport tagjai már egy kört alkottak körülöttünk, hogy mindenki lássa a jelenetet.
-Kész vagy, Lei? - kérdezte és felém nyújtotta az üveget. Kikaptam a kezéből és kicsit megemeltem.
-Számoljon vissza valaki. - mondtam. Mandy odalépett mellénk és előrehajolt.
-3, 2, 1 mehet! - kiáltotta, majd Jack és én egyszerre a szánkhoz emeltük a poharak szélét, megdöntöttük őket és inni kezdtünk. Őrült tempóban nyeltem az italt, amiről kiderült, hogy whisky volt, de nem zavart. Hallottam, ahogy körülöttünk mindenki ordibálva biztat minket. Már a pohár háromnegyedénél tartottam, amikor úgy éreztem, hogy mindjárt megfulladok, így leengedtem a poharat, hogy levegőt vegyek, de Jack vigyorogva nézett rám és felemelte a kezét, amiben az üres whisky-s pohár volt, nekem meg leesett az állam.
-Mi a franc?! Hogy csináltad?
-Egyszerű. Én fiú vagyok, te meg lány. Nekünk ez jobban megy. - vont vállat vigyorogva. Az a lány, akit korábban átkarolt odament hozzá és megcsókolta a fiút. Következtettem, hogy egy pár lehetnek. Ez után Jack felnézett. -Úgy látszik, hogy Lei tartozik nekünk egy körrel, emberek! - mondta, mire mindenki ugrálva éljenezni kezdett. A zene közben dübörgött és alig hallottuk egymást.
-Nemár! Nincs pénzem. Nem tudom kifizetni. - húztam el a számat.
-Akkor minek hívtál ki? - kérdezte Jack.
-Mert azt hittem, hogy nyerek.
-Mégis milyen ember az olyan, aki egy ilyen helyre pénz nélkül jön? Ahhj.. akkor mással kell büntetnünk. - mondta és az álla alá tette a kezét, miközben gondolkozott. Elfordult és szemügyre vette a diszkót, majd visszafordult csillogó szemekkel. -Oké, mindenki, találjunk ki valami jót Lei-nak. A diszkón belül bármit lehet.
-Mii? De ugye nem kell lekapnom senkit? - kérdeztem kicsit megrémülve. Már tisztán éreztem, hogy nem tudom minden mozdulatomat kontrollálni, de azért ezt még mindig undorítónak tartottam és pár kép megint bevillant a két pedofil emberről előző este az utcán.
-Háát.. nem tudom. - kacsintott Jack és mindenki kiabálni kezdte az ötletét, de Sasha mellém állt és nekem dőlt.
-Oké, oké.. nekem van egy ötletem. - kezdte én pedig egy olyan 'kérlek, ne legyen durva' tekintettel könyörögtem neki. -Látod ott azt a bárpult részt? - kérdezte és egy olyan részre mutatott, ahol nem volt a pult felett plafon, mert nem sokkal mellette ment a lépcső. -Állj fel rá és kezdj el táncolni.
-Ohhohhó, ez jó lesz! - vigyorgott Jack. Egy megkönnyebbült sóhajtással nyugtáztam, hogy lehetett volna ennél rosszabb feladatom is, ez még egy könnyebb volt. Sashához fordultam.
-Örök hála. - mondtam, majd megfordultam és elindultam a pult felé, a többiek meg követtek. Miközben sétáltam, figyeltem, ahogy a pultosok kiszolgálják az embereket és arra gondoltam, hogy mi van, ha nem lenne jó ötlet felállni. Megfordultam, hogy ezt elmondjam nekik, de amint megfordultam, rögtön visszapördültem és folytattam az utamat, tudván, hogy ez Sashát nem fogja érdekelni, akkor is felnyom majd. Odaértem és visszanéztem. A többiek, Sashát is beleértve vigyorogtak egy 5 méterrel odébb. Sóhajtottam egyet és felhajoltam a pultra. Az egyik pultos srác éppen szabad volt, így odahívtam magamhoz. -Hé, nem bánod, ha teljesítem az egyik feladatomat?
-Mi volna az? - kérdezte a srác mosolyogva.
-Öhm.. vesztettem egy fogadásban és azt a büntetést kaptam, hogy táncolnom kell a pulton. - mondtam és bedobtam a csábító mosolyomat. A srác halványan elvigyorodott.
-Egy feltétellel.
-Mondd.
-Ha nem csak egy sima tánc lesz. - kezdte én pedig felhúztam az egyik szemöldökömet és úgy néztem rá. -Vidd bele az erotikus énedet is. Úgy látom megy az neked. - mondta és a végére teljesen elvigyorodott.
-Mi? - kérdeztem vissza, de hamar magamhoz tértem. -Feltétlen muszáj? - erre csak bólintott. -Jól van. Ehhez viszont nekem is van egy feltételem. Adj még egy üveg whiskyt és megteszem. Úgy látom, szeretnéd ezt látni. - vigyorogtam, ő pedig bólintva megfordult, majd nem sokkal később visszafordult egy üveggel a kezében, amiben az említett ital volt. Visszanéztem a srácokra és egy felmutatott ujjal mutattam, hogy 'mindjárt'. Kiittam az üveget és vártam egy-két percet, mire még homályosabb lett minden. Feltettem az egyik lábam az egyik székre, a pultra támaszkodtam és felnyomtam magam. Már a pulton ültem, amikor a pultosra néztem. -Vigyázz, lehet hogy leborulok. - figyelmeztettem, majd egy nagy lendületet véve talpra ugrottam. Az egyensúlyomat megtartva küszködtem magammal, mielőtt kihúztam magam. Lenéztem magamra, hogy miből gazdálkodjak, majd a zenét kezdtem hallgatni és elkezdtem táncolni. Nem azt az ugrálós és bulizós táncot műveltem, hanem azt a fajtát, amitől a fiúk rendszerint eldobják az agyukat. A kezeimet lentről felfelé végighúztam a testemen, majd amikor felértem, kibontottam a hajamat, ami hullámokban a vállaimra omlott. Az ujjaimat keresztülfuttattam rajta, ezzel hátrarendezve azt, hogy ne zavarjanak a tincsek. Ekkorra már nem csak a mi kis társaságunk, hanem egy nagyobb tömeg gyűlt a pult elé. Elfordultam jobbra, hogy a pultos srác is láthassa, amiért adott nekem egy ingyen italt. Leengedtem a kezeimet és a pólóm aljához vezettem őket, amit megfogtam, majd lassan elkezdtem felfelé húzni, miközben folyamatosan, a testemet hajlítva táncoltam. Jackre néztem, aki tátott szájjal nézett vissza rám és a kezeimet nézte. Hogy fokozzam a feszültséget, a pólót egészen a melltartóm aljáig felhúztam, amivel elég nagy területet engedtem szabadon látni a nézőknek. Megfordultam és leguggoltam, majd a pultos srácra néztem. -Megfelel, drága? - kérdeztem csábító hangon, amire ő egy nyögéssel válaszolt, mivel a dekoltázsom csupán pár centire volt tőle. Elvigyorodtam. -Hadd fokozzam, kérlek. - mondtam, mire rám nézett, és pedig egy pohár sima vizet levettem a pultról és felálltam. Oldalra fordultam a tömeghez, a másik kezemmel lehúztam a pólómat a helyére, majd hátra hajtottam a fejem, és egy előnyös pózban a mellkasomra borítottam az egész pohár vizet, mire egy felmorajlás lett a válasz a tömegtől.
-Figyelem emberek! Műsor zajlik a tömeg által zsúfolt pultnál! - hallottam a zenén túlüvöltő hangot, ami, feltételeztem hogy a DJ-től jött. Ekkorra már kezdtem élvezni ezt az egészet és még egy poharat levettem, de azt ugyanebben a pózban a fejemre öntöttem, hogy a ruháimon kívül a hajamat is teljesen átáztassam. Ledobtam a poharat, ami szerencsére műanyag volt, így nem tört össze, és megráztam a fejem, a hajamat oldalra dobálva és végigsimítottam a testemen, hogy elrendezgessem a ruhát magamon, ebben az értelemben, azt csináltam, hogy magamra tapasztottam a ruhát, így az alakom láthatóvá vált ruhán keresztül is. Egyik kezemet megint végigfuttattam a hajamon, és Jackre néztem.
-Elég jó volt? - vigyorogtam, mire odajött a pult elé és mindenki követte.
-Csináld tovább. - mondta Jack én pedig szó nélkül újra felálltam és folytattam a táncot.
Voltak pillanatok, amikor néhány mozdulatra a tömeg felzúgott, én pedig önelégült vigyorral nyugtázva ismételtem meg a mozdulatot. Amikor azonban már kezdett megszáradni a ruhám, beugrottam a pult mögé.
-Bocs, végeztem. - intettem mosolyogva az embereknek, mire az emberek élesen visszhangzó füttyszóval és éljenzéssel minősítették az előadást. Vigyorogva mentem keresztül a pulton, többen a másik oldalon követtek, de nem zavartattam magam. Amikor a pult végére értem, az egyik megszakításhoz, bementem a mosdóba és a tükör elé álltam. Végignéztem magamon, és a mosdókagylóra támaszkodtam, hogy ne veszítsem el az egyensúlyomat. Megnyitottam a csapot és elkezdtem az arcomat vízzel mosni, majd Sasha és Mandy jött be az ajtón.
-Hello, eszméletlen voltál! Minden srác csak téged bámult. Jack is üdvözletét küldi. - kacsintott Sasha én pedig elnevettem magam.
-Tényleg? De kedves.. kár hogy van barátnője. - mondtam és elgondolkoztam, hogy egy valójában tényleg helyes srácról beszélek.
-Na ja, ő viszont amíg nem érsz a sráchoz, békén hagy. - mondta Mandy.
-Hah, jó tudni. - ekkor Sasha kinyitotta az ajtót. -Na én mentem. Majd találkozunk, Lei! - azzal kiment. Mandy is elköszönt és ő is elhagyta a mosdót . Pár lány megfordult még a helyiségben, de nem akartam kimenni, mert jól éreztem magam, ahogy folyamatosan vizeztem az arcomat. Amikor egyedül maradtam, bekapcsoltam a szárítót azzal, hogy alátettem a kezemet, majd szárítani kezdtem a hajamat valahogy úgy hogy hátradöntöttem a fejem és amennyit ért a levevő, annyi haj szárítódott. Becsuktam a szemeimet és dúdolni kezdtem magamban. Amikor megállt a szárító, kinyitottam a szememet és megláttam Jacket a csukott ajtónak támaszkodva.
-Te mit csinálsz itt? - kérdeztem, de elakadt a nyelvem. Olyan volt, mintha már nem is én lennék, csak mennek az események magától. Nem tudtam mit csinálok, csak azt tettem, ami abban a pillanatban szimpatikus volt.
-Jöttem megnézni, hogy nem húztad-e le magad a WC-n. - vont vállat és ellökte magát az ajtótól, de ő is megtámaszkodott a csapokban.
-Na, milyen voltam? Szerintem ezzel egy másik kört vívtam ki tőled.. magamnak. - mondtam vigyorogva. Nem tudom, hogy ezt ő hogy értelmezte, de gyanítom, hogy a másik értelemben, ugyanis elém lépett és a fejem mellett két oldalra megtámaszkodott a falban és engem figyelt.
-Úgy gondolod? - kérdezte én pedig bólintottam. -És élsz ezzel a lehetőséggel? - vonta fel vigyorogva az egyik szemöldökét.
-Nézzenek oda, Jack rámozdult valakire, miközben barátnője van. - emlékeztettem, bár nem tudom honnan jött ez a jószívűség belőlem, hogy egy ilyen alkalmat ezzel elszalaszthattatok.
-Öhm.. igazad van. - mondta és elvette a kezeit előlem, majd hátralépett. -Hogy lehettem ilyen hülye? - kérdezte magától és a fejéhez emelte a kezeit. -Bocs..
-Sebaj. Nekem bejössz. Szóval tökmindegy lenne. Mármint felőlem. - javítottam és ezzel kimondtam a magam részéről a végszót, elhatározva, hogy tudatom vele, hogy felőlem rám mozdulhat, nem zavarna. Erre rám nézett.
-Ne legyél őrült. Barátnőm van.
-Tudom, tudom. Csak kicsúszott a számon. - sóhajtottam és elindultam az ajtó felé. Amikor elhaladtam mellette, azt szorosan mellette tettem és utána folytattam az utamat az ajtóhoz. Vagyis folytattam volna, ha Jack hátulról el nem kapja a kezemet és vissza nem ránt magához, amivel a mellkasunk összeért. Halványan vigyorogva felnéztem rá. -Na, most akkor mit akarsz? - kérdeztem a szemeibe nézve. Tudom hogy ez nem helyes, de nem tudtam nem megpróbálni becserkészni őt azok után, hogy Daniel olyan durván leoltott. Kellett egy kis kárpótlás és jelen pillanatban ebben találtam ezt meg. Jack szemei szinte izzottak, de nem haragtól, hanem vágytól.
-Téged akarlak. De nem szabad. - mondta és szemmel láthatóan küszködött magával.
-Dehogynem szabad. Csak utána ha rájönnek, akkor nem lesz jó dolgunk. - mondta és megdöntöttem a fejemet, Jack pedig a számra nézett. Halványan, de éreztem hogy remeg a küszködéstől. Megnyaltam a számat, csakhogy a magam javára fordítsam a helyzetet. -Na hogy döntesz? - kérdeztem, de alighogy befejeztem a mondatot, Jack szája már az enyémen is volt. Szorosan átkarolt és vadul csókolt, majd elkezdett hátrafelé tolni, amíg a hátam a falnak nem ért én pedig magamban diadalmasan vigyorogtam. Jack keményen nekinyomott a falnak az ajtó mellett és tüzesen csókolt tovább. Keze a testemet simogatta, én pedig a hajába túrva viszonoztam mindent. A számról az ajka a nyakamra vándorolt és ott csókolgatott, majd egy helyen elkezdte szívni, amitől egy hirtelen átvillanó bizsergés futott végig rajtam, hihetetlen jó érzéssel eltöltve. Felugrottam és a derekára kulcsoltam a lábaimat, szorosan fogva hogy le ne essek, ő pedig erősen, de könnyedén tartott. Eszembe jutott, hogy bárki ránk nyithat. -Az.. ajtó.. - mondtam, de a hangom elakadt a mondat közepénél, mert a bizsergető érzéstől alig tudtam megszólalni. Jack egy morgással jelezte, hogy nem igazán érdekli a dolog és felültetett a csapok melletti üres részre, majd lehúzta a pólómat, én pedig az övének az aljához nyúltam, hogy őt is megszabadítsam tőle, de ekkor belépett valaki az ajtón és egy elfojtott meglepődésszerű hangot hallottam. Fél szemmel odanéztem és Jack barátnőjét láttam az ajtóban. A fiú is odanézett, majd hirtelen hátralépett tőlem, meg sem tudott szólalni. A lány megdöbbenve nézett hol rá, hol rám, aztán könnyekkel a szemében az arca átcsapott valami iszonyatos dühős kifejezésűbe.
-Te szemét mocskos gazember! Hogy tehetted ezt?! - kiabált és a kezeivel is hadonászott. Jack, mintha nem is tudná hogy mi történt, a fejét rázta, a szemeit pedig a kezével dörzsölte.
-Ne.. ne haragudj, Charlotte. Fogalmam sincs mi történt. - mondta elgyötört hangon.
-Pedig elég egyértelmű. Ti ketten a diszkó mosdójában készültetek szórakozni egymással. Az fel sem tűnt, hogy neked van valakid? - fordult Jack felé. -Vagy annyira elvakított ez a kis hányingerkeltő tánca,hogy elfeledkeztél rólam? - folytatta, majd válaszra sem várva felém fordult. -És te, egy senkiházi kis k*rva vagy, ha egy olyanra mozdulsz rá, aki már foglalt. - a szavaiba iszonyatos mennyiségű gúnyt és lenézést vitt bele, de engem nem igazán érdekelt. Belül egy kicsit rosszul éreztem magam, de annyira álomszerűnek tűnt az egész, hogy meg merném kockáztatni, hogy ez nem is valóság. Nem hatottak meg a szavai, viszont Jacket nagyon padló-alatti állapotba találtam, mikor ránéztem. -Jack, elfelejthetsz. - azzal megfordult, és az ajtót kinyitva kiment, de még visszafordult. -Ja, és egy tanács. Ha ezt csináljátok, akkor jobb lenne kulcsra zárni az ajtót. Bár már bűntudat nélkül is egymásnak eshetek, nem igaz, Jack? - kérdezte megsemmisítő hangnemben és becsapta az ajtót.
Jack a WC-k ajtajának dőlt nagy puffanással és a kezeibe temette az arcát. Én csak figyeltem, nem igazán tudta, hogy mit mondjak neki.
-Francba.. francba, francba! Nem lehet igaz, hogy ennyire elszálltam. - mondta és az ajtónak döntötte a fejét, majd ellökte magát és kirohant az ajtón, én pedig utána akartam menni. Leugrottam a kagyló melletti helyről és indultam volna, de megfordultam és visszavettem a pólómat. A tükörbe nézve megigazítottam a hajam, majd kiléptem az ajtón, de Sashával találtam szembe magam, aki ugrálva jött felém.
-Na, mi történt? Megcsináltátok? - vigyorgott én meg vállat vontam.
-Nem. De majdnem. Csak benyitott a barátnője. Charlotte, ha jól emlékszem. - gondolkoztam el és oldalra néztem, ahol megláttam Jacket és a lányt egymással ordibálni, de mögötte ott volt Daniel is, aki a kis csoportjával együtt állt ott. A tekintetünk találkozott én pedig kifejezéstelen arccal néztem rá. Elfordítottam a tekintetem és indultam volna, de megbotlottam a saját lábamban, elvesztettem az egyensúlyomat és a földre estem. Nevetni kezdtem és próbáltam felállni kisebb-nagyobb sikerrel. Ekkor valaki megragadta a kezemet és felrántott a földről, majd mielőtt még láttam volna, hogy ki az, elindult a kezemet fogva valamerre. Végigrángatott a tömegen én meg próbáltam tartani a tempót. Akkor már teljesen éreztem, hogy az alkohol hatása alatt vagyok. Tudtam, hogy mindig is taszítottam a részegséget, mert amúgy sosem akartam ittas lenni. Tudta azt is, hogy ilyenkor hajlamos vagyok őrült dolgokat csinálni, amire egyszer már volt példa. Most viszont teljesen természetesnek és jónak éreztem ezt az érzést és semmiért sem mondtam volna le erről. Az ember, aki vonszolt, kinyitott egy ajtót és behúzott maga után, majd mögöttem be is csukta. Amint ketten voltunk, megint megfogta a kezem és betolt egy kamraszerűségbe, levett valamit a falról és felém irányította. Annyira el voltam tájolva, hogy észre sem vettem, hogy ez egy zuhanyzó, amíg a jéghideg víz be nem borított teljesen. Felsikítottam a hidegtől és próbáltam kitérni előle, nem sok sikerrel. Érzem ahogy kezdek egyre éberebb lenni a hirtelen jött irritációtól, majd vacogni kezdtem és hagytam, hadd locsoljon vele az ember.
-Hagyd már abba! - ordítottam, amikor tényleg azt hittem, hogy megfagyok, mire a vízsugár eltűnt. A szám lila lett és dideregve átfogtam magam a kezeimmel. Csak annyit tudtam és éreztem, hogy hajszál híján megfagytam, és hogy valakit nagyon le fogok kiabálni. Ránéztem az emberre, aki a zuhanyzóba tuszkolt es Danielt láttam magam előtt. -Mégis mi a fenét művelsz?!
-Próbállak kijózanítani.
-Miért? - morogtam.
-Mert eléggé kiütötted magad az éjszaka. - mondta gúnyosan mosolyogva. -Tényleg odáig mentél, hogy majdnem lefeküdtél egy pasival, akit még csak nem is ismersz?
-Menj a francba! Mit érdekel az téged, hogy mit csinálok? - kérdeztem és odébb löktem, majd kiléptem a zuhanyzóból, de olyan fejfájás tört rám, hogy meg kellett kapaszkodnom a falban, hogy el ne essek.
-Mert te nem vagy ilyen. Tudom, hogy még józanul sem csinálnál ilyet, akkor sem, ha dühös lennél. - mondta és a vállamra tette a kezét. -Jól vagy?
-Persze, soha jobban. - válaszoltam szarkasztikusan. -Amúgy meg semmi közöd ahhoz, hogy mit csinálok. Már így is a porig aláztál korábban,. Mit akarsz még?
-Hogy mit csináltam? - kérdezte és zavartnak tűnt.
-Nem fogom felidézni csak hogy jót szórakozhass rajtam. Tudod, hogy miről beszélek, elégedj meg azzal, hogy ezek után soha az életbe nem akarlak látni. - morogtam és a szemeim villámokat szórtak. -Amúgy meg NE rángass csak úgy magad után, hanem mondd meg hogy mit akarsz. - folytattam és most én viharzottam ki a mosdóból. Körbenéztem az emberek között, majd hátrakaptam a fejem, mikor hallottam, hogy a mosdó ajtaja kinyílik, és amint megláttam Danielt, gyorsan elindultam az embertömegen keresztül, csak hogy messzebb kerüljek tőle. A fejfájás nem sokat segített, ugyanis végig a halántékomat kellett dörzsölnöm, hogy elviselhető legyen, mivel a zene dübörgött és még mindig sokan voltak körülöttem, akik ezt a hangerőt túlkiabálták. Az órámra néztem és láttam, hogy 4:13 van. 'Elég sokáig nyitva van..' gondoltam, de nem foglalkoztatott, mert próbáltam leinteni azokat az embereket, akik megállítottak és vagy gratuláltak, vagy próbáltak odahúzni hozzájuk, mert felismertek a pultról táncoló csaj után. A szemeimmel Sashát kerestem, de helyette Mandyt találtam meg, ahogy ül a pultnál és egy sráccal beszélget. Odamentem hozzá. -Én mentem. - mondtam, mire Mandy egy 'Jó, persze, menj csak.'-kal válaszolt. -Nem jössz?
-A-aa. Tök jól elvagyok. - mondta, és láttam rajta, hogy már ő is kezdett kijózanodni, de még egyáltalán nem tiszta fejű. Ez viszont pozitív jel volt, így rábólintottam és elindultam. Sashát is megtaláltam, de ő is ugyanezt válaszolta. Mivel ő már tisztább volt, mint Mandy, ezért őt kevésbé féltettem. Elindultam a főbejárat felé és kiléptem az ajtón. Deja vu érzésem volt, mivel már többször is kiléptem innen korábban, viszont most nem kellett tolonganom, hogy kiérjek. Azonban láttam, hogy több biztonsági kezdett már mozgolódni, hogy bezárják a helyet a napra. Elindultam hazafelé és átkaroltam magam a vizes ruhák miatt, amik lehűltek az éjszaka hűvössége miatt, így én is teljesen átfagytam. Gyorsabban kezdtem lépkedni és vacogtam, mert a szél is fújni kezdett. Lépteket hallottam magam mögött és hátranéztem. Megláttam Danielt, ahogy futva siet utánam, mire visszafordultam és idegesen gyorsítottam a lépteimen.
-Várj már meg! - kiabálta és beért, de nem szóltam semmit. -Mi a bajod? - kérdezte és széttárta a karjait, de rá sem néztem. Továbbra sem mondtam semmit. -Na jó. - mondta és megállított a csuklómnál fogva, de kirántottam onnan a kezem és már szinte csapkodtam a lábaimat a földhöz, olyan ideges voltam. -Lei, állj már meg! Miért vagy ilyen rohadt dühös? Mert kijózanítottalak? - emelte fel a hangját és kezdte elveszíteni a türelmét, én meg megálltam, megpördültem és lángoló szemekkel ránéztem.
-Mi a bajom? Te tényleg ennyire barom vagy?! Azok után, ahogy beszéltél velem még elvárod, hogy szóba álljak veled?! - kiabáltam és már fájdalmasan lüktetett a fejem, de nem akartam ezt kimutatni Daniel előtt.
-Hogy beszéltem veled? Ha elmondanád, ezerszer könnyebb lenne megmagyaráznom!
-Ja, persze, ahogy azt is, hogy miért mentél el és hagytál itt két évvel ezelőtt?!
-Azt is el akartam mondani, de olyan kibírhatatlanul makacs vagy, hogy azt sem engedted! - kiabált én meg felhúztam magam.
-Menj ám a rohadt életbe! Lehet, hogy makacs vagyok, de legalább nem dőlök be olyan idiótaságoknak, amikkel teletömnéd a fejem! Minek vagy még mindig itt, ha ennyire elviselhetetlen vagyok?!
-Hogy ne legyen megint ugyanaz a helyzet, mint tegnap éjszaka! Tudtommal csúnya véget értél volna, ha nem vagyok. - mondta és még mindig dühösen nézett az előbbi kiabálás miatt, én pedig megtorpantam és nem szóltam többet. Megint. Megfordultam, és némán tovább sétáltam. Pár másodperc múlva megint hallottam a hangját.
-Hé, Lei, ne haragudj. Nem akartam felhozni. Csak eléggé ideges lettem.. - mondta halkan és mellettem ment tovább. Csendben haladtam, nem tudtam mit kéne erre mondanom. -De áruld már el, mit mondtam neked amitől ennyire kiborultál? - sóhajtottam, mert tudtam, hogy ez elől nem menekülhetek.
-Tudod.. négyszemközt is elmondhattad volna, hogy csak kihasználtál, nem kellett volna az egész társaság előtt lealáznod. - mondtam és a cipőmet figyelve mentem tovább. Mivel megint felerősödött a szél, átfogtam a karjaimmal magam és megborzongtam.
-Mi? - kérdezte Daniel és rám nézett, majd meglátta hogy fázom, ezért a hátamra terítette a pulcsiját. -De hát nem aláztalak le..
-Könyörgöm, itt elmondtam neked hogy mi a bajom, te meg még mindig semmibe veszed? - mordultam fel.
-De nem csináltam semmi ilyesmit!
-De igen! Ne tagadd le, kérlek! - kezdtem megint a vitát.
-Azt sem tudom, hogy mit tagadok le. Mondd már el, hogy miről van szó! - állt meg és megint ugyanott tartottunk, ahol korábban.
-Oké, de ha ezek után sem mondod el az igazat, akkor felpofozlak. - morogtam, ő pedig bólintott. -Amikor bent voltunk, a szemem láttára smároltál egy lánnyal, ráadásul szándékosan feltűnően. Mit mondjak, elég paraszt dolog volt tőled. Aztán egy Sandy nevű lánnyal jártál ide-oda, és nyilvánosan leosztottál, hogy nem voltam az eseted, ha amiatt néztem olyan hitetlenül. Nem is azért, de ezt igazán magánbeszélgetésben kellett volna tudatnod velem. Mindenki ott volt, elég kínosan éreztem magam. - mondtam és rá se mertem nézni, nehogy kiröhögjön vagy bármi, hogy mennyire szíven érintett ez a dolog, amikor ez így van. Eléggé lesújtott, amikor tényleg nevetést hallottam tőle. -Érzéketlen tuskó! - mondtam dühösen és gyorsabban kezdtem sétálni, miközben könnyek égették a szemeimet. Daniel megint megállított a kezemnél fogva.
-Héé.. ne fuss már el. Elmagyarázhatom ezt? - kérdezte mosolyogva, én meg vállat vonva szabad utat adtam neki. -Oké. Szóval az volt, hogy tudod, volt az a lány. Akivel láttál együtt mielőtt elvileg leosztottalak. Na, ő teljesen úgy nézett ki, mint te és nem tudtam megjegyezni a nevét ezért Leinak hívtam őt is. Tudom, ez egy elég béna dolog, de nem ment bele a fejembe a neve és nem akartam Szöszi-nek hívni. - mondta, mikor látta, hogy elég furcsán nézek rá. -Oké, ne nézz így! - kérte, mert a Szöszire eléggé összeszűkített szemekkel néztem rá. -Szóval Leinak hívtam és amikor jött ez a Sandy, akkor őt lepasszoltam. Aztán mikor téged megláttalak, azt hittem, hogy ő vagy, így neked mondtam azt, amit eredetileg neki akartam. Érted? - kérdezte és viszonylag megkönnyebbült, hogy nem ő követett el valami durva hibát. Én csak szótlanul álltam, mert feldolgoztam a kapott információt.
-Szóval akkor.. nem nekem szántad.
-Igen.
-És összetévesztettél vele.
-Igen.
-És.. komolyan, miért nem bírtad megjegyezni a nevét? - kérdeztem és kitört belőlem a nevetés és furcsán jól éreztem magam.
-Te most emlékeznél arra a névre, részegen, hogy Tahira? - kérdezte én meg megráztam a fejem és még jobban nevettem, hogy hogy lehet ilyen nevet adni valakinek.
Lassan tovább indultunk és elértünk a házunkig, de mivel már 5:34 volt - ránéztem az órámra -, az apám már összekészülődött és munkába indult. Pont akkor értem oda a házunkig, amikor kiállt a kocsifelhajtóról az utcára. Rám nézett, és elkomorodott, de amikor meglátta Danielt mellettem, akkor még jobban haragos lett a tekintete. Az ujjával mutatta és tátogta is, hogy 'Befelé!', én pedig gyorsan engedelmeskedve visszaadtam a pulcsit, elköszöntem és berohantam a házba, ott hagyva Danielt az utcán egyedül, mert addigra már apa is elhajtott. Tudom, hogy illetlenség volt azok után, hogy ilyen rendes módon hazakísért meg elmagyarázott mindent, de egy ilyen dühös tekintetű apának nem tudtam nem engedelmeskedni. Ahogy bementem, bevettem egy fejfájás-csillapítót, lefürödtem és lefeküdtem aludni, de az ébresztőt beállítottam 10:30-ra, hogy azért ne aludjam át az egész napot. Úgyis egy jó magyarázattal tartozom a szüleimnek még, szóval gyorsan ágyba bújtam és amint a fájdalomcsillapító hatni kezdett, elaludtam.
__________________________________________________________
Ééés kész van!^^ És még ma! Lehet, hogy egy kicsit túlléptem a szintet, hogy normális legyen, de úgy jött az ichlet, hogy nem tudtam abbahagyni az írást. Így hát mindent leírtam ami eszembe jutott és szeretek kavarni, szóval ez még jól is jött. :3
Hát elfáradtam miközben írtam. Egész délután ezen agyaltam, de nem akartam tovább húzni, mert végre volt ötletem és ez így jó volt. Nem tudom, hogy elnyerte-e a tetszéseteket, de remélem. :) Várom a véleményeteket, ha mondatok.
Üdv: Lyzbog:)♥
