És itt van a második rész^^ Eredetileg Mikulásra terveztem, hogy felrakom, de nem volt elég időm befejezni. Így hát utólag is Boldog Mikulást mindenkinek! :)) Ennek utólagos örömére pedig íme a Chapter 2.^^
(Lorelei's POV)
Reggel arra ébredtem, hogy a függönyön egy kis résen keresztül a nap egyenesen az arcomba süt. 'Morogva' kinyitottam az egyik szemem és kinyúltam a kezemmel, elhúztam a függönyt, ezzel újra teljesen besötétítve a szobában. Az a jó a sötétítőmben, hogy nagyon vastag és nem engedi át a fényt, így még nappal is, ha be van húzva olyan, mintha éjszaka, vagy legalább is este lenne. Még kiskoromban nagyon megszerettem a sötétet és amikor felújítottuk a szobámat, addig kerestük a megfelelően vastag sötétítőt, amíg rá nem bólintottam. Most hogy megvan, már délutánonként is képes vagyok aludni, ami elég ritka volt ezelőtt nálam.
Átfordultam a másik oldalamra, kényelmesen elhelyezkedtem és halványan mosolyogva hagytam, hogy újra elnyomjon az álom. Viszont amikor abba a lézengő állapotba értem, ahol úgy érzed hogy nem vagy már ébren, de még nem is alszol, megszólalt az ébresztőórám a maga durva, csörömpölő hangján. Összegömbölyödtem és a fejemre húztam a takarót, hogy elnyomjam a kellemetlen zajt, de nem jártam sikerrel. Idegesen sóhajtva lecsaptam az órát úgy, mint minden más amerikai filmben annyi különbséggel, hogy az én órám nem tört össze közben. Felültem és megdörzsöltem a szemeimet, majd kimásztam az ágyból és az ablakhoz léptem, ahol kicsit elhúztam a függönyt, hogy megnézzem milyen idő szerint öltözzek. A nap ragyogóan sütött, de a föld még mindig enyhén nedves volt a tegnapi esőtől. Egy háromnegyedes gatyában és egy halvány kék alapon lilás-rózsaszínes mintázatú, félvállas pólóban mentem a fürdőbe, hogy elvégezzem a szokásos előkészületeket. Mikor kész voltam, lementem és ledobtam magam a kanapéra.
-Jaj, de morcos valaki.. - mosolygott kedvesen anya.
-Csak fáradt. - mondtam és ásítottam egyet.
-Te is a vihar miatt nem tudtál aludni? - kérdezte mögülem apa. Hátrafordultam hozzá a fáradt hangszíne miatt és elhúztam a számat, mikor megláttam a hatalmas karikákat a szemei alatt.
-Hű apa.. Olyan vagy, mint egy élőhulla. - mondtam az első dolgot, ami az eszembe jutott. -És nem. Vihar volt? - néztem érdekesen, mire apa bólintott.
-De milyen! Minden órában felkeltem és alig tudtam visszaaludni. - mondta és ő is ásított egyet.
-Vegyél ki egy szabadnapot. - ajánlottam, vagyis inkább parancsoltam.
-Az lesz. Így biztos, hogy nem megyek be. - mondta és hátradőlt a kanapén. Apa a MIA-nál (Miami International Airport) dolgozik légiforgalmi irányítóként, így ha akarta volna, ha nem, anyával úgyis itthon tartottuk volna a kockázat elkerülése érdekében. Ha egy kicsit is hibázik, annak az ára akár több emberi élet is lehet, ami minden ilyen dolgozónak a rémálma. Nem hiába csodálom az ilyen embereket: hihetetlen kitartás, türelem és stressztűrő képesség kell ehhez, ami nálam nincs meg. Vagyis, csak a kitartás, de az nagyon.
-Helyes. - mosolyogtam, azzal felkeltem és elkészítettem magamnak a reggelimet, amit meg is ettem. Amikor végeztem, ránéztem az órára, ami szerint még bőven volt időm. A vállamra vettem a táskám, hogy addig sétálok egy keveset. Elköszöntem a szüleimtől és kimentem az utcára, majd fülhallgatóval a fülemben indultam el valamerre, mielőtt Bellához mentem volna.
A házunktól nem messze van egy erdő. Ha reggelente valamiféle csoda folytán korán kelek, vagy bármikor bármi gond van, akkor oda megyek hogy kitisztítsam a fejemet. Most is arrafelé tartottam és mikor beértem, azonnal a szokásos kis patakot kezdtem keresni a szemeimmel. Miközben sétáltam, a madarak hangját hallgattam, és egyszer csak megpillantottam a csordogáló patakot. Felé vettem az irányt és leültem egy kisebb sziklára. A víz halk csobogását hallgatva figyeltem, ahogy a fény csillogva megtörik a víz felszínén. Olyan megnyugtató ez az állapot, hogy nem egyszer kijárok ide még akkor is, ha az éjszaka közepe van. A gondolataim elkalandoztak a mai nap felé. Volt egy furcsa érzésem tegnap óta, hogy az elkövetkezendő napoknak nem fogok örülni. Nem csak azért, mert az előző nap volt pár szokatlan furcsaság, de azért is, mert a megérzéseim ezt súgták, amik általában nem hazudnak.
Mialatt a gondolataimba merülve bámészkodtam, észre sem vettem hogy egy pillangó repült a közelembe. Feleszméltem, amint elszállt a szemeim előtt, és ezután őt néztem. A fákon keresztüleső fénysugárban szállt át, ahol megcsillantak a narancssárgás színei. Csodálkozva néztem és lassan kinyújtottam a kezem, hátha rászáll, de nem a mesében voltunk és ezt nekem is fel kellett fognom, amikor a pillangó gyorsan elrepült a fák felé a kezem közeledésétől. Sóhajtva néztem utána és hátradőltem az egyik fatörzsnek, csukott szemekkel és megint elmerültem a fantáziavilágomban.
Nem tudom pontosan, hogy mennyi idő telt el, de arra figyeltem fel, hogy a telefonom rezeg a zsebemben. Kinyitottam a szemeimet és a fülemhez emeltem a mobilom, miután kikotortam a nadrágomból.
-Igen? - kérdeztem.
-Lei! Hol a fenében vagy? Mindjárt órakezdés van és itt az újfiú is! Neked is látnod kell, tényleg nagyon cuki! - mondta Sasha, majd hirtelen eszembe villant, hogy túl sokáig időztem a pataknál. Felpattantam és a vállamra kaptam a mai nap már másodjára a táskámat.
-Te jó ég! Sasha, mindjárt ott leszek, majd ott elmondod a többit! - azzal lecsaptam a telefont és futva indultam el a suli felé. Kattogott az agyam, hogy hogy lehettem ennyire idióta, majd nem sok idő elteltével beestem a kapukon és nem láttam senkit az udvaron, ami azt jelentette hogy már becsengettek. Bosszúsan indultam el a terem felé és megkerestem az órarendemet, hogy jó irányba tartok-e. A szerencse most mellettem állt, és benyitottam a terembe.
-Jó napot! Elnézést a késésért! Családi problémák miatt késtem. - mondtam a szokásos kifogásomat.
-Lorelei. Nem kéne így kezdeni az évet! Ülj le! - nézett rám rosszallóan a tanár, aki mellesleg nem annyira kedvel, mert nyilvánvalóvá tettem még tavaly a számára, hogy nem az ő tantárgyából szeretnék érettségizni. Emiatt kisebb konfliktusok is kialakultak, de hamar lerendeztük. Annyi biztos, hogy meg van sértődve rám.
A helyem felé mutatott, mire én még egyszer bólintottam és leültem a székemre Bella mellé, aki rám nézett.
-Mi történt? - kérdezte, mire megráztam a fejem.
-Semmi.. Elkalandoztam. - mondtam és Bella bólintott.
-Itt van a srác. Nem ő az. Sasha már kikérdezi a másik órán. - erre felkaptam a fejem. Hihetetlen megkönnyebbülés öntött el és egy hatalmasat sóhajtottam, ami miatt többen is rám néztek.
-Akkor minden rendben. - szóltam a lánynak halkan és mosolyogni kezdtem.
Az óra többi része viszonylag gyorsan elment, mert tudtam figyelni, aminek az oka az volt, hogy lekerült a vállamról az a hatalmas nyomás amitől nyugodtan már aludni sem tudtam. Amint vége lett az órának, Bellával indultunk, hogy Sashát megkeressük és kifaggassuk a fiúról. Odaértünk, hol az említett lánynak lennie kellett volna, de sehol sem találtuk. Elkaptam Anne karját, ahogy jött ki a teremből.
-Hol van Sasha? - kérdeztem, mire ő megvonta a vállát.
-Az óra közepén azt mondta hogy rosszul lett és kirohant a teremből. Daniel meg utána ment, hogy kisegítse. - mondta. Megköszöntem és Bellával a mosdók felé vettük az irányt. Én kint vártam, amíg Bella bement és a közlekedő embereket néztem. Megláttam egy ismeretlen arcot és őt kezdte figyelni.
Egy magas és durván helyes srác volt, sötétbarna hajjal, mogyoróbarna barna szemekkel. Feltételeztem, hogy ő az újfiú, mert egy csoport lány volt a nyomában, akik minden lépését követték és ezt korábban még nem tapasztaltam senkinél. A fiú mindegyiket leintette és szemeivel a folyosókat járta át. Nagyon úgy tűnt, hogy keres valamit, mire én, a jókislány modorommal elindultam, hogy segítsek neki. Amikor azonban már hallótávolságba kerültem volna vele, Sasha hangját hallottam meg.
-Lei, gyere ide gyorsan! - sziszegte, mire hátrafordultam és egy elég furcsa látvány fogadott: a mosdó ajtaja tárva nyitva volt, az ajtóban Sasha állt félig guggolva és integetett nekem, Bella pedig kikerekedett szemekkel nézett a távolba, mint aki sokkot kapott és próbál felépülni. Mutattam nekik, hogy egy pillanat és visszafordultam, hogy folytassam az utat a fiú felé, de egy másik lánnyal beszélgetett éppen. Megvontam a vállam, gondolván hogy úgyis eligazítják, és visszamentem a lányokhoz.
-Mi a baj? - kérdeztem, mire Sasha megragadta a karomat, berántott a mosdóba és becsukta az ajtót. Megint feltettem a kérdést, de nem kaptam választ, csak egy szájharapdálást Sashától és egy viszonzatlan tekintetet Bellától. -Lányok! Mi van? - kérdeztem nyomatékosabban és úgy tűnt, hogy Bella elgondolkozott.
-Öö.. Történt egy kis.. gond. - mondta akadozva és nem szólt többet.
-Micsoda? - sürgettem őket. Megint néma csend volt a válasz és karba tettem a kezeimet.
-Otthon, oké? Gáz van már megint a szüleimmel! - mondta indulatosabban Sasha, de nem nézett a szemembe. Elhallgattam és nem mondtam mást.
-Sajnálom.. - szóltam végül halkan. Sasha és a szülei kapcsolata nem éppen mondható átlagosnak. Általában mindig van egy nagyobb összekapásuk, ami miatt a lány lehangolódik és nincs formában. Mostanában egész jól kijöttek egymással és most, hogy megint összevesztek, kezdődhet előlről a vidítsuk-fel-Sashát akció.
A lány csak megrázta a fejét és kipillantott az ajtón egy kis résen. Visszanézett.
-Mindegy. Suli után nem akarok hazamenni, úgyhogy menjünk el majd vásárolni. - mondta és elmosolyodott. Bólintottam és elindultunk mind a hárman három felé: Bella spanyolra, Sasha nyelvtanra és én fizikára. Reális énemből kifolyólag mindig is szerettem az ilyen tantárgyakat és különösebb gondom nem volt velük. Sőt, sokszor korrepetálom a többieket matekból, mert van hogy a bukás szélén állnak.
Miközben sétáltam a terem felé, az egyik srác intim helyre nyúlt hátulról, aminek eredményeként egy szép bal tenyér lett az arcára tetoválva, pirosan. Körülöttünk többen nevettek, én pedig egy nyerő vigyorral indultam vissza a terembe. Mikor beértem, felültem a padomra és a telefonomban szelektáltam a zenéimet. Kis idő elteltével odaült mellém Anne.
-Hali! Mizujs? - mosolygott és kivette a kezemből a telefont, majd nézegetni kezdte a zenéket.
-Semmi.. Egy kicsit fáradt vagyok. - mondtam és Anne rám nézett ellenőrzésképpen.
-Annak is látszol.. Alszol te rendesen? - kérdezte, majd letette a mobilomat az asztalra, hogy teljesen felém tudjon fordulni.
-Hogyne, persze.. Csak egy kicsit ideges voltam az este.
-Lei! Még csak most kezdődött a suli. Ne izgulj, minden oké lesz! Amúgy is te vagy az egyetlen normális lány az osztályban, úgyhogy neked van a legkevesebb félnivalód. - bátorított a kezét a vállamra téve, mire elmosolyodtam.
-Köszi. Majd igyekszem lenyugodni. - azzal lepattantam az asztalról és lehúztam róla a lányt is. Leültünk egymás mellé és végigültük a fizikát. Elég nehezen ment, ugyanis a tanárunk kijelentette, hogy idén keményen be fogja vasalni rajtunk a tananyagot, mivel ebben a csoportban mindenki szeretne ebből érettségit tenni. Így hát az első óránk sem a 'hogy telt a nyár?' fajta beszélgetéssel telt, hanem elkezdtük a tanulást.
Óra után még 6 másik 45 percre ültünk be a többiekkel, mielőtt a szobornál, az iskola aulájában, a szokásos találkozásra gyűltünk össze a két lánnyal.
-Na, indulhatunk? - mosolygott Sasha és Bellával bólintottunk. Kimentünk a városba és bementünk a Mallba. A 4 szintes áruházban minden ruhaboltot végignéztünk és mind a hárman egy-egy hatalmas zacskó ruhával jöttünk ki az épületből, nem egészen 2 óra múlva. Megigazítottam a napszemcsimet és lementünk a partra.
-És milyen a srác, Sasha? Nem is meséltél róla, pedig elvileg nagyon jól néz ki! - vigyorogtam és ránéztem, mire mind a két lány lefagyott egy kicsit.
-Cuki.. - mondta Sasha hezitálva. Felvontam a szemöldökömet.
-Valami baj van? - kérdeztem és megrázták a fejüket. -Hát akkor meg?
-Egy kicsit.. más, mint amit reméltünk. - szólt közbe Bella.
-Mert?
-Mert. Majd megtudod. - mondta Sasha én meg bólintottam.
-Hát jó. - azzal témát váltottunk. Szóba került még Aaron is, akiről Bella azt állítja, hogy nagyon rendes és érdeklődő. Nem sokat beszélek a sráccal nap közben, de ezek után meg fogom egy párszor keresni, hogy tanácsokat adjak neki. Sasha és én szinglik vagyunk a triónkban és nem is akarunk barátot, bár különböző okok miatt. Sasha azért nem, mert ő azt vallja, hogy ha szingli vagy, többet bulizhatsz, én meg azért nem, mert az a mottóm, hogy amíg nincs barátod, minden sokkal egyszerűbb és fájdalommentesebb. Tapasztalatból beszélek, de erről a két lányon és a szüleimen - meg persze az érintetten - kívül nem igazán tud senki, amit szeretnék ha így is maradna.
A part után Belláékhoz mentünk át. Felmentünk a lány szobájába és segítettünk a takarításban, ugyanis minden teljes káosz volt a közelgő újítások miatt. Beletelt egy-két órába, de végül teljesen kitakarítottunk. Sashával elköszöntünk és hazamentünk olyan 6 - 1/2 7 fele. Mikor beértem a házba, anya a száját húzva méregetett.
-Ugye nem lesz ez rendszeres? - kérdezte, én meg csak megráztam a fejem.
-Persze, hogy nem. Csak bevásároltunk és takarítottunk. - tettem le a táskát az asztalra. Anya megnézegette őket és mindegyikhez fűzött egy-egy véleményt.
-Megjött az osztálytárs. - szóltam közbe. -Tényleg jól néz ki. De nem beszéltem még vele.. A lányok elhúztak, mielőtt még lehetőségem lett volna rá.
-De holnap biztos lesz rá alkalmad. - mosolygott anya én meg bólintottam.
-Igen, de megyek a szobámba. Még semmit sem csináltam. - sóhajtottam és felmentem a cuccaimmal együtt. Lepakoltam és megírtam a leckéket. Volt egy nagyon furcsa megérzésem, de nem tudtam kivenni, hogy mire akar figyelmeztetni. Hogy ezt elnyomjam, kiültem a teraszra és olvasni kezdtem egy halk zene mellett. Addig voltam ott, amíg be nem sötétedett, ami nem történt olyan sokára. Behurcolkodtam a szobába és ledobtam magam az ágyra. Lehunytam a szemeimet és aludni akartam, de kopogtak az ajtómon. -Szabad! - morogtam és apa benyitott.
-Jaj, alszol már? Ne haragudj, megyek is! - kért azonnal bocsánatot és ment volna ki, de felültem és leintettem.
-Hagyd csak.. Miért jöttél? - kérdeztem és megtöröltem a szemeimet.
-Kérdezni, hogy minden oké-e. Nem úgy tűntél, mint aki normál passzban van. - mondta és elhúztam a számat.
-Női megérzések. - bólogattam és apa felnevetett.
-És mit mond az a megérzés?
-Azt, hogy nem illik kinevetni a másikat! - vágtam hozzá egy párnát, mikor még mindig nevetett. Erre leült a székemre és tovább folytatta, én pedig egy másik párnámba dőltem bele. -Ha csak nevetni akarsz, azt lent is folytathatod! - morogtam.
-Jól van na, szeretem húzni az agyad! - vigyorgott és én is elmosolyodtam.
-Tudom.. Ezt majd visszakapod! - mondtam, mire apa mosolyogva bólintott és intett egyet, majd elhagyta a szobámat. Én pedig visszagondolva arra, hogy nem kell 'félnem' az új osztálytárstól, kényelmesen elhelyezkedve és mosolyogva aludtam el, ami most egész gyorsan sikerült.
Tudom, hogy kavarodás van a sorokban, de ezeket elkövetkezendőekben próbálom majd megoldani. Vannak ellentmondások, ahogy így visszaolvasok a végén, de ezeket direkt így csinálom, hogy egy kicsit elüssön a többi sztoritól, amit olvasok.
Ha tetszett, írd meg :3 A változtatási ötleteket is szívesen várom. A következő rész nagy valószínűséggel csak az ez utáni hétvégére tudom hozni, de semmi sem biztos, lehet hogy előbb fent lesz ^^ Addig is sziasztook!
Üdv: Lyzbog :)♥
___________________________________________________________
(Lorelei's POV)
Reggel arra ébredtem, hogy a függönyön egy kis résen keresztül a nap egyenesen az arcomba süt. 'Morogva' kinyitottam az egyik szemem és kinyúltam a kezemmel, elhúztam a függönyt, ezzel újra teljesen besötétítve a szobában. Az a jó a sötétítőmben, hogy nagyon vastag és nem engedi át a fényt, így még nappal is, ha be van húzva olyan, mintha éjszaka, vagy legalább is este lenne. Még kiskoromban nagyon megszerettem a sötétet és amikor felújítottuk a szobámat, addig kerestük a megfelelően vastag sötétítőt, amíg rá nem bólintottam. Most hogy megvan, már délutánonként is képes vagyok aludni, ami elég ritka volt ezelőtt nálam.
Átfordultam a másik oldalamra, kényelmesen elhelyezkedtem és halványan mosolyogva hagytam, hogy újra elnyomjon az álom. Viszont amikor abba a lézengő állapotba értem, ahol úgy érzed hogy nem vagy már ébren, de még nem is alszol, megszólalt az ébresztőórám a maga durva, csörömpölő hangján. Összegömbölyödtem és a fejemre húztam a takarót, hogy elnyomjam a kellemetlen zajt, de nem jártam sikerrel. Idegesen sóhajtva lecsaptam az órát úgy, mint minden más amerikai filmben annyi különbséggel, hogy az én órám nem tört össze közben. Felültem és megdörzsöltem a szemeimet, majd kimásztam az ágyból és az ablakhoz léptem, ahol kicsit elhúztam a függönyt, hogy megnézzem milyen idő szerint öltözzek. A nap ragyogóan sütött, de a föld még mindig enyhén nedves volt a tegnapi esőtől. Egy háromnegyedes gatyában és egy halvány kék alapon lilás-rózsaszínes mintázatú, félvállas pólóban mentem a fürdőbe, hogy elvégezzem a szokásos előkészületeket. Mikor kész voltam, lementem és ledobtam magam a kanapéra.
-Jaj, de morcos valaki.. - mosolygott kedvesen anya.
-Csak fáradt. - mondtam és ásítottam egyet.
-Te is a vihar miatt nem tudtál aludni? - kérdezte mögülem apa. Hátrafordultam hozzá a fáradt hangszíne miatt és elhúztam a számat, mikor megláttam a hatalmas karikákat a szemei alatt.
-Hű apa.. Olyan vagy, mint egy élőhulla. - mondtam az első dolgot, ami az eszembe jutott. -És nem. Vihar volt? - néztem érdekesen, mire apa bólintott.
-De milyen! Minden órában felkeltem és alig tudtam visszaaludni. - mondta és ő is ásított egyet.
-Vegyél ki egy szabadnapot. - ajánlottam, vagyis inkább parancsoltam.
-Az lesz. Így biztos, hogy nem megyek be. - mondta és hátradőlt a kanapén. Apa a MIA-nál (Miami International Airport) dolgozik légiforgalmi irányítóként, így ha akarta volna, ha nem, anyával úgyis itthon tartottuk volna a kockázat elkerülése érdekében. Ha egy kicsit is hibázik, annak az ára akár több emberi élet is lehet, ami minden ilyen dolgozónak a rémálma. Nem hiába csodálom az ilyen embereket: hihetetlen kitartás, türelem és stressztűrő képesség kell ehhez, ami nálam nincs meg. Vagyis, csak a kitartás, de az nagyon.
-Helyes. - mosolyogtam, azzal felkeltem és elkészítettem magamnak a reggelimet, amit meg is ettem. Amikor végeztem, ránéztem az órára, ami szerint még bőven volt időm. A vállamra vettem a táskám, hogy addig sétálok egy keveset. Elköszöntem a szüleimtől és kimentem az utcára, majd fülhallgatóval a fülemben indultam el valamerre, mielőtt Bellához mentem volna.
A házunktól nem messze van egy erdő. Ha reggelente valamiféle csoda folytán korán kelek, vagy bármikor bármi gond van, akkor oda megyek hogy kitisztítsam a fejemet. Most is arrafelé tartottam és mikor beértem, azonnal a szokásos kis patakot kezdtem keresni a szemeimmel. Miközben sétáltam, a madarak hangját hallgattam, és egyszer csak megpillantottam a csordogáló patakot. Felé vettem az irányt és leültem egy kisebb sziklára. A víz halk csobogását hallgatva figyeltem, ahogy a fény csillogva megtörik a víz felszínén. Olyan megnyugtató ez az állapot, hogy nem egyszer kijárok ide még akkor is, ha az éjszaka közepe van. A gondolataim elkalandoztak a mai nap felé. Volt egy furcsa érzésem tegnap óta, hogy az elkövetkezendő napoknak nem fogok örülni. Nem csak azért, mert az előző nap volt pár szokatlan furcsaság, de azért is, mert a megérzéseim ezt súgták, amik általában nem hazudnak.
Mialatt a gondolataimba merülve bámészkodtam, észre sem vettem hogy egy pillangó repült a közelembe. Feleszméltem, amint elszállt a szemeim előtt, és ezután őt néztem. A fákon keresztüleső fénysugárban szállt át, ahol megcsillantak a narancssárgás színei. Csodálkozva néztem és lassan kinyújtottam a kezem, hátha rászáll, de nem a mesében voltunk és ezt nekem is fel kellett fognom, amikor a pillangó gyorsan elrepült a fák felé a kezem közeledésétől. Sóhajtva néztem utána és hátradőltem az egyik fatörzsnek, csukott szemekkel és megint elmerültem a fantáziavilágomban.
Nem tudom pontosan, hogy mennyi idő telt el, de arra figyeltem fel, hogy a telefonom rezeg a zsebemben. Kinyitottam a szemeimet és a fülemhez emeltem a mobilom, miután kikotortam a nadrágomból.
-Igen? - kérdeztem.
-Lei! Hol a fenében vagy? Mindjárt órakezdés van és itt az újfiú is! Neked is látnod kell, tényleg nagyon cuki! - mondta Sasha, majd hirtelen eszembe villant, hogy túl sokáig időztem a pataknál. Felpattantam és a vállamra kaptam a mai nap már másodjára a táskámat.
-Te jó ég! Sasha, mindjárt ott leszek, majd ott elmondod a többit! - azzal lecsaptam a telefont és futva indultam el a suli felé. Kattogott az agyam, hogy hogy lehettem ennyire idióta, majd nem sok idő elteltével beestem a kapukon és nem láttam senkit az udvaron, ami azt jelentette hogy már becsengettek. Bosszúsan indultam el a terem felé és megkerestem az órarendemet, hogy jó irányba tartok-e. A szerencse most mellettem állt, és benyitottam a terembe.
-Jó napot! Elnézést a késésért! Családi problémák miatt késtem. - mondtam a szokásos kifogásomat.
-Lorelei. Nem kéne így kezdeni az évet! Ülj le! - nézett rám rosszallóan a tanár, aki mellesleg nem annyira kedvel, mert nyilvánvalóvá tettem még tavaly a számára, hogy nem az ő tantárgyából szeretnék érettségizni. Emiatt kisebb konfliktusok is kialakultak, de hamar lerendeztük. Annyi biztos, hogy meg van sértődve rám.
A helyem felé mutatott, mire én még egyszer bólintottam és leültem a székemre Bella mellé, aki rám nézett.
-Mi történt? - kérdezte, mire megráztam a fejem.
-Semmi.. Elkalandoztam. - mondtam és Bella bólintott.
-Itt van a srác. Nem ő az. Sasha már kikérdezi a másik órán. - erre felkaptam a fejem. Hihetetlen megkönnyebbülés öntött el és egy hatalmasat sóhajtottam, ami miatt többen is rám néztek.
-Akkor minden rendben. - szóltam a lánynak halkan és mosolyogni kezdtem.
Az óra többi része viszonylag gyorsan elment, mert tudtam figyelni, aminek az oka az volt, hogy lekerült a vállamról az a hatalmas nyomás amitől nyugodtan már aludni sem tudtam. Amint vége lett az órának, Bellával indultunk, hogy Sashát megkeressük és kifaggassuk a fiúról. Odaértünk, hol az említett lánynak lennie kellett volna, de sehol sem találtuk. Elkaptam Anne karját, ahogy jött ki a teremből.
-Hol van Sasha? - kérdeztem, mire ő megvonta a vállát.
-Az óra közepén azt mondta hogy rosszul lett és kirohant a teremből. Daniel meg utána ment, hogy kisegítse. - mondta. Megköszöntem és Bellával a mosdók felé vettük az irányt. Én kint vártam, amíg Bella bement és a közlekedő embereket néztem. Megláttam egy ismeretlen arcot és őt kezdte figyelni.
Egy magas és durván helyes srác volt, sötétbarna hajjal, mogyoróbarna barna szemekkel. Feltételeztem, hogy ő az újfiú, mert egy csoport lány volt a nyomában, akik minden lépését követték és ezt korábban még nem tapasztaltam senkinél. A fiú mindegyiket leintette és szemeivel a folyosókat járta át. Nagyon úgy tűnt, hogy keres valamit, mire én, a jókislány modorommal elindultam, hogy segítsek neki. Amikor azonban már hallótávolságba kerültem volna vele, Sasha hangját hallottam meg.
-Lei, gyere ide gyorsan! - sziszegte, mire hátrafordultam és egy elég furcsa látvány fogadott: a mosdó ajtaja tárva nyitva volt, az ajtóban Sasha állt félig guggolva és integetett nekem, Bella pedig kikerekedett szemekkel nézett a távolba, mint aki sokkot kapott és próbál felépülni. Mutattam nekik, hogy egy pillanat és visszafordultam, hogy folytassam az utat a fiú felé, de egy másik lánnyal beszélgetett éppen. Megvontam a vállam, gondolván hogy úgyis eligazítják, és visszamentem a lányokhoz.
-Mi a baj? - kérdeztem, mire Sasha megragadta a karomat, berántott a mosdóba és becsukta az ajtót. Megint feltettem a kérdést, de nem kaptam választ, csak egy szájharapdálást Sashától és egy viszonzatlan tekintetet Bellától. -Lányok! Mi van? - kérdeztem nyomatékosabban és úgy tűnt, hogy Bella elgondolkozott.
-Öö.. Történt egy kis.. gond. - mondta akadozva és nem szólt többet.
-Micsoda? - sürgettem őket. Megint néma csend volt a válasz és karba tettem a kezeimet.
-Otthon, oké? Gáz van már megint a szüleimmel! - mondta indulatosabban Sasha, de nem nézett a szemembe. Elhallgattam és nem mondtam mást.
-Sajnálom.. - szóltam végül halkan. Sasha és a szülei kapcsolata nem éppen mondható átlagosnak. Általában mindig van egy nagyobb összekapásuk, ami miatt a lány lehangolódik és nincs formában. Mostanában egész jól kijöttek egymással és most, hogy megint összevesztek, kezdődhet előlről a vidítsuk-fel-Sashát akció.
A lány csak megrázta a fejét és kipillantott az ajtón egy kis résen. Visszanézett.
-Mindegy. Suli után nem akarok hazamenni, úgyhogy menjünk el majd vásárolni. - mondta és elmosolyodott. Bólintottam és elindultunk mind a hárman három felé: Bella spanyolra, Sasha nyelvtanra és én fizikára. Reális énemből kifolyólag mindig is szerettem az ilyen tantárgyakat és különösebb gondom nem volt velük. Sőt, sokszor korrepetálom a többieket matekból, mert van hogy a bukás szélén állnak.
Miközben sétáltam a terem felé, az egyik srác intim helyre nyúlt hátulról, aminek eredményeként egy szép bal tenyér lett az arcára tetoválva, pirosan. Körülöttünk többen nevettek, én pedig egy nyerő vigyorral indultam vissza a terembe. Mikor beértem, felültem a padomra és a telefonomban szelektáltam a zenéimet. Kis idő elteltével odaült mellém Anne.
-Hali! Mizujs? - mosolygott és kivette a kezemből a telefont, majd nézegetni kezdte a zenéket.
-Semmi.. Egy kicsit fáradt vagyok. - mondtam és Anne rám nézett ellenőrzésképpen.
-Annak is látszol.. Alszol te rendesen? - kérdezte, majd letette a mobilomat az asztalra, hogy teljesen felém tudjon fordulni.
-Hogyne, persze.. Csak egy kicsit ideges voltam az este.
-Lei! Még csak most kezdődött a suli. Ne izgulj, minden oké lesz! Amúgy is te vagy az egyetlen normális lány az osztályban, úgyhogy neked van a legkevesebb félnivalód. - bátorított a kezét a vállamra téve, mire elmosolyodtam.
-Köszi. Majd igyekszem lenyugodni. - azzal lepattantam az asztalról és lehúztam róla a lányt is. Leültünk egymás mellé és végigültük a fizikát. Elég nehezen ment, ugyanis a tanárunk kijelentette, hogy idén keményen be fogja vasalni rajtunk a tananyagot, mivel ebben a csoportban mindenki szeretne ebből érettségit tenni. Így hát az első óránk sem a 'hogy telt a nyár?' fajta beszélgetéssel telt, hanem elkezdtük a tanulást.
Óra után még 6 másik 45 percre ültünk be a többiekkel, mielőtt a szobornál, az iskola aulájában, a szokásos találkozásra gyűltünk össze a két lánnyal.
-Na, indulhatunk? - mosolygott Sasha és Bellával bólintottunk. Kimentünk a városba és bementünk a Mallba. A 4 szintes áruházban minden ruhaboltot végignéztünk és mind a hárman egy-egy hatalmas zacskó ruhával jöttünk ki az épületből, nem egészen 2 óra múlva. Megigazítottam a napszemcsimet és lementünk a partra.
-És milyen a srác, Sasha? Nem is meséltél róla, pedig elvileg nagyon jól néz ki! - vigyorogtam és ránéztem, mire mind a két lány lefagyott egy kicsit.
-Cuki.. - mondta Sasha hezitálva. Felvontam a szemöldökömet.
-Valami baj van? - kérdeztem és megrázták a fejüket. -Hát akkor meg?
-Egy kicsit.. más, mint amit reméltünk. - szólt közbe Bella.
-Mert?
-Mert. Majd megtudod. - mondta Sasha én meg bólintottam.
-Hát jó. - azzal témát váltottunk. Szóba került még Aaron is, akiről Bella azt állítja, hogy nagyon rendes és érdeklődő. Nem sokat beszélek a sráccal nap közben, de ezek után meg fogom egy párszor keresni, hogy tanácsokat adjak neki. Sasha és én szinglik vagyunk a triónkban és nem is akarunk barátot, bár különböző okok miatt. Sasha azért nem, mert ő azt vallja, hogy ha szingli vagy, többet bulizhatsz, én meg azért nem, mert az a mottóm, hogy amíg nincs barátod, minden sokkal egyszerűbb és fájdalommentesebb. Tapasztalatból beszélek, de erről a két lányon és a szüleimen - meg persze az érintetten - kívül nem igazán tud senki, amit szeretnék ha így is maradna.
A part után Belláékhoz mentünk át. Felmentünk a lány szobájába és segítettünk a takarításban, ugyanis minden teljes káosz volt a közelgő újítások miatt. Beletelt egy-két órába, de végül teljesen kitakarítottunk. Sashával elköszöntünk és hazamentünk olyan 6 - 1/2 7 fele. Mikor beértem a házba, anya a száját húzva méregetett.
-Ugye nem lesz ez rendszeres? - kérdezte, én meg csak megráztam a fejem.
-Persze, hogy nem. Csak bevásároltunk és takarítottunk. - tettem le a táskát az asztalra. Anya megnézegette őket és mindegyikhez fűzött egy-egy véleményt.
-Megjött az osztálytárs. - szóltam közbe. -Tényleg jól néz ki. De nem beszéltem még vele.. A lányok elhúztak, mielőtt még lehetőségem lett volna rá.
-De holnap biztos lesz rá alkalmad. - mosolygott anya én meg bólintottam.
-Igen, de megyek a szobámba. Még semmit sem csináltam. - sóhajtottam és felmentem a cuccaimmal együtt. Lepakoltam és megírtam a leckéket. Volt egy nagyon furcsa megérzésem, de nem tudtam kivenni, hogy mire akar figyelmeztetni. Hogy ezt elnyomjam, kiültem a teraszra és olvasni kezdtem egy halk zene mellett. Addig voltam ott, amíg be nem sötétedett, ami nem történt olyan sokára. Behurcolkodtam a szobába és ledobtam magam az ágyra. Lehunytam a szemeimet és aludni akartam, de kopogtak az ajtómon. -Szabad! - morogtam és apa benyitott.
-Jaj, alszol már? Ne haragudj, megyek is! - kért azonnal bocsánatot és ment volna ki, de felültem és leintettem.
-Hagyd csak.. Miért jöttél? - kérdeztem és megtöröltem a szemeimet.
-Kérdezni, hogy minden oké-e. Nem úgy tűntél, mint aki normál passzban van. - mondta és elhúztam a számat.
-Női megérzések. - bólogattam és apa felnevetett.
-És mit mond az a megérzés?
-Azt, hogy nem illik kinevetni a másikat! - vágtam hozzá egy párnát, mikor még mindig nevetett. Erre leült a székemre és tovább folytatta, én pedig egy másik párnámba dőltem bele. -Ha csak nevetni akarsz, azt lent is folytathatod! - morogtam.
-Jól van na, szeretem húzni az agyad! - vigyorgott és én is elmosolyodtam.
-Tudom.. Ezt majd visszakapod! - mondtam, mire apa mosolyogva bólintott és intett egyet, majd elhagyta a szobámat. Én pedig visszagondolva arra, hogy nem kell 'félnem' az új osztálytárstól, kényelmesen elhelyezkedve és mosolyogva aludtam el, ami most egész gyorsan sikerült.
___________________________________________________________
Tudom, hogy kavarodás van a sorokban, de ezeket elkövetkezendőekben próbálom majd megoldani. Vannak ellentmondások, ahogy így visszaolvasok a végén, de ezeket direkt így csinálom, hogy egy kicsit elüssön a többi sztoritól, amit olvasok.
Ha tetszett, írd meg :3 A változtatási ötleteket is szívesen várom. A következő rész nagy valószínűséggel csak az ez utáni hétvégére tudom hozni, de semmi sem biztos, lehet hogy előbb fent lesz ^^ Addig is sziasztook!
Üdv: Lyzbog :)♥
~Cinty.~
VálaszTörlésEz a rész is nagyon tetszett, főleg az mikor körülírtad az erdőt *o*
Mintha én is ott lettem volna ^^
Bár kicsit személy szerint hiányoltam az Új fiúnak a bővebb leírását, de gondolom ez csak 'Ízelítő' volt ^^
Az is tetszik h egyszerre több szálat is elengedsz, ki tudja mi lesz itt?! :3
Várom a kövi részeket ^^
Köszi^^
TörlésIgen, az erdőt nagyon szeretem leírni, azt mindenképp be akartam tenni:)
Az újfiút szándékosan nem írtam le részletesen, a kővetkező részben szeretném kifejteni, plusz kavarodások mellett :3
Igyekszem mielőbb hozni, de szerintem csak a hétvégére lesz fent :)
Hű, ez is nagyon jó lett! Gratulálok, megint... :D Nagyon várom a következőt! (:
VálaszTörlésÓ, köszi! ^^ rendesek vagytok, legalább tudom hogy van miért tovább írni :))
TörlésNagyon tetszik! Olyan titokzatos vagy mindig, és ettől mindig olyan kíváncsi leszek >.<
VálaszTörlésAzért próbálkozz hamar hozni a részt :)
/Bocs, hogy az előzőhöz nem írtam komit, de nem tudtam, hogyan lehetne, és nem tom, hogy most jól csináltam e :P/
Puszi!
Jajj, nagyon köszii^^ igen, jól csináltad. Igyekszem hozni, és már vannak ötleteim ahhoz is. Remélem a hétvégére végzek vele :)
Törlés