Chapter 6/2.

Sziiasztok!^^

Nos, nem tudom, hogy mennyire fogja tükrözni az érzéseimet ennek a résznek egy darabja, de ha mégis feltűnik, hogy egy kicsit összecsapottabb vagy idegesebb hangnemben sikerült, akkor ne haragudjatok, de az énektanár rendkívül felbosszantott. Valószínű meg akart alázni az osztály előtt, hogy menjek bele valamibe, amire megkért, de szívás, mert végül is ellent mondtam neki. Úgyhogy mostantól rám fog szállni és év végéig nem is fog békén hagyni. Éljen.:/

De végre egy hetes pontossággal tudtam hozni a rész! Hurray! Az ez utánit viszont biztos, hogy nem fogom ilyenkor feltenni, mert most fognak elkezdődni a táncversenyeim, és még meg kéne tanulnom a koreográfiát, ami iszonyatosan nehéz, úgyhogy valószínűleg nulla eséllyel indulok majd, de ez még nem dőlt el, ugyanis a mai edzésen egész jól fejlődtem és csak egy helyen dagadt és lilult be a kezem.xD (Ugyanazt a sportot űzöm, amit a történetben Sasha)

De elég is a személyes ismertetőről, végre valamit (időben) jól csináltam, úgyhogy remélem tetszeni fog!^^

___________________________________________________________

~~~

/-Jól van, menjetek a diszkó elé. Mindjárt ott vagyok.

-Yeeey! - kiáltotta, és utána csuklott egyet. Letettem a telefont és amilyen gyorsan csak tudtam, felöltöztem és elrohantam a diszkóhoz, ahonnan pár ember verekedve és ordibálva borult ki az ajtóból. Megtorpantam és vártam, amíg elmennek. Azonnal tudtam, hogy nem lesz valami egyszerű estém, de arra nem számítottam, ami nem sokkal később ezután következett./

~~~

(Lei's POV)

Amikor odébb gurultak a földön az emberek, kikerültem őket és körbekémleltem a területet Sasha és Mandy után kutatva. Természetesen nem álltak kint. Bosszúsan sóhajtva bementem a nagy ajtón és megcsapott a tömény alkohol és az izzadtság szaga. Elfintorodtam és próbáltam nem erre koncentrálni. A szemeimmel keresgélni kezdtem a lányokat, de  megakadt a szemem pár ismerős alakon. Dave és Robin táncoltak nagyon közel egy-egy csajszival. Amikor az ajtót kinyitottam, Dave rám nézett és elvigyorodott, majd a tömegen keresztül küzdve magát felém közeledett. Közben valaki hátulról megfogott és magához rántott. Hátra fordítottam a fejem és egy évfolyamtársammal találtam szembe magam. El akartam tolni  magamtól, de ugye itt jön közbe a lány-fiú erőviszony és nem bírtam vele. Dave odaért és kirántott a kezei közül.

-Neem piszkáljuk a barátnőmet. - mondta és tisztán látszott, hogy ő is részeg volt. Maga felé fordított, kezeit a vállamra tette és végignézett rajtam. -Pici Lei, miért jöttél?

-Sashát és Mandyt keresem.

-Hát.. láttam őket. Valahol arra. - a bárpult felé mutatott. -De már kimentek azóta. Azt mondták, hogy elmennek.

-Oh, szuper! Nem akartak esetleg megvárni? - bosszankodtam és megráztam a fejem.

-De hát itt vagy, szórakozz egy kicsit. A szingli élet pozitívuma. - vigyorgott Dave, majd hirtelen magához rántott és megcsókolt. -Nyugi, ez nem jelent semmit. Csak szórakozás, ha egyszer már eljöttél. - mondta de én eltoltam magam tőle.

-Kösz, nem. - utasítottam vissza és a számat törölgettem.

-Inkább mész Danielhez? Csak mert ő is itt van. - húzta fel a fél szemöldökét én pedig kicsit megmerevedtem és próbáltam nem arra nézni, amerre Dave pillantott. -Egész pontosan ott. - és odabökött a fejével.

-Nem érdekel. A lányokért jöttem, de ha nincsenek itt, akkor én mentem. Hali! - azzal megfordultam és az embermasszán átfurakodva ugyanúgy az ajtó felé indultam, amikor valaki oldalról belém jött és nekiestem a falnak.

-Bocs. - mondta és már tovább is állt. Egy 'Semmi baj'-t morogtam az orrom alatt, amit nem lehetett hallani, és még egyszer körbenéztem, hogy véletlenül nincsenek-e még is itt Mandyék. Hát nem voltak. Véglegesen megindultam az ajtó felé és hatalmasat sóhajtottam a megkönnyebbüléstől, amikor végre kint álltam a szabad levegőn. Ezért nem szeretem a diszkók első napját, mert akkor mindenki odatömörül és lélegezni sem tudsz, plusz minden oldaladról valaki neked nyomódik, ami olyan érzést kelt az emberben, mintha egy kétszemélyes sátorban öten próbálnának elaludni és mindenki folyamatosan mozog, miközben az a szerencsétlen és fáradt egyén szeretne ott középen elaludni. Sóhajtottam egyet és elindultam hazafelé, közben pedig elővettem a telefonomat és készen álltam egy hangszínemelésre Mandyékkel szemben. Kikerestem Sasha számát és a fülemhez emeltem a telefont. Kicsit lehűlt a levegő és megborzongtam a hűvösségtől, de nem volt olyan vészes. Vártam és figyeltem, ahogy a sípoló hanggal elindult az üzenetrögzítő és kinyomtam a hívást, majd a másik lány számát kerestem meg és őnála is vártam, hogy felvegye a telefont. Már épp feladtam volna, amikor végre kapcsolt és meg sem várva, hogy szóljon, belekiabáltam a mobilba.

-Mandy, mégis hol a fészkes francba vagytok? Elmentem a diszkóba, de Dave már azt mondta hogy elmentetek. Nem akartatok esetleg szólni, hogy ne menjek feleslegesen?!

-Ööö.. Heló, feltételezem, hogy Mandyt keresed. - szólalt meg a vonal másik végéről Remy én pedig megtorpantam, mert a háttérből dübörgő zenét véltem felfedezni.

-Hol van?

-Fogalmam sincs. Nemrég még itt volt, de a telefonját itt hagyta, úgyhogy gondoltam majd hétfőn visszaadom neki.

-Fantasztikus. Szólj légyszi, ha látod. - kértem, és miután mondta hogy oké,letettem a telefont, vissza a zsebembe. Megfordultam és visszaindultam a diszkóba, mert egyszerűen lehetetlennek gondoltam, hogy Mandy úgy menjen el valahonnan, hogy a mobilját nem viszi magával. Még részegen sem tudnám ezt róla feltételezni.

Ahogy mentem, ránéztem az órára. Alig múlt pár perccel éjfél, szóval nem tartottam furcsának, hogy egy csomó ember még csak most indult befelé főleg úgy, hogy az első lehetőség napján ingyenes a belépés. Így amikor megközelítettem a bejáratot, várnom kellet, hogy bejussak, amíg el nem fogy a befelé törekvő embertömeg. Gyorsan be tudtam menni, hiszen szinte senki nem jött kifelé és mindenki befelé tolódott. Ahogy újra bent voltam, megint megcsapott az erős szag, amit legszívesebben már rég elkerültem volna, de kitartóan tovább kerestem a lányokat. Még egy pillantást vetettem az órámra, hogy majd tudjam is, hogy mennyi időt mondjak, mennyi ideig kerestem őket az észhez térítésükkor. 00:13 volt és szépen nyugodtan, kikerülve a táncoló részegeket és a még nem részegeket, leintve az összes srácot, aki rám mozdult, keresni kezdtem Sasháékat.

A diszkó hatalmas volt, nem véletlenül volt akkora morajlás az egész városban és a városon kívül, amikor bejelentették, hogy meg fog nyitni. Középen egy legalább 75 négyzetméteres tér volt teljesen üresen a táncolóknak, hatalmas hangfalakkal a sarkokban, a DJ pedig egy kis elkülönített részt kapott. Körben a tánctér körül pedig végig bárpult futott, néhány megszakítással, ahová a kijárat és a mosdók ajtajai voltak beépítve. Ahogy a bejárattól benézünk, a bárpult még két helyen kihagy ezeken kívül, ide két 2 méter széles lépcsőt építettek, ami felvezet az emeletre. A színvonalat még az is emeli, hogy az emelet és a földszint között nincs padlórészleg, vagyis ahogy az ember felmegy a lépcsőn, körbe egy kis lelátón mehet végig, ahonnan teljesen zavartalanul lelátni a tánctérre. A lelátó fal melletti részénél is végig bárpult volt, ami nem meglepő, hiszen még így is tolongtak az emberek a kiszolgálásért. Egy helyen azonban itt is megszakad a pult, mivel van egy ajtó, ami a VIP részlegbe juttat, és amit a Security emberek szigorúan védnek. Azért még így is elmászkál néhány gyanús alak az ajtó előtt, ilyenkor a két szekuritis folyamatosan figyel, nehogy megzavarják a rendet a próbálkozásaikkal. A régebbi diszkóban, amit már évekkel ezelőtt lebontottak, jó pár ember megpróbált bejutni egy ilyen helyre, de akkor is kihajították onnan a biztonságiak. Mondjuk akkoriban sokkal alacsonyabb volt a színvonal és a VIP részleghez is csak annyi tatozott, hogy egy nyugisabb hely, ahol van kaja, pia és minden ami kell egy ilyen helyen, csak elkülönítve a többi embertől. Ezzel szemben ez a részleg koránt sem bizonyult ilyennek, már az ajtón is látszódik, mivel a három betű is arany színű visszatükröződő üveggel volt kirakva. A termen kívül, a mennyezetről egy hatalmas diszkógömb lógott le, ami folyamatosan forgott, mint minden filmben és az alaphangulatot megadta az egész diszkónak. Garantálom, hogy ide még azoknak is megjönne a kedve, hogy bulizzanak, akik amúgy nem annyira társasági életű emberek.

Először a földszinten, a bárpult mellett kezdtem a keresést, de miután körbe jártam és sehol nem láttam Mandyéket, felmentem az emeletre és onnan kémleltem a táncparkettet, sikertelenül. Mikor meguntam, végigjártam lelátót, de elég nehezen sikerült a végére érnem, mivel itt fent is minden szabad helyet elfoglalt a táncoló tömeg. Párszor hallottam a nevem valaki/valakik szájából, de nem fordultam vissza, tudtam, hogy az osztálytársaim egy része is itt bulizik. Viszont, ahogy leértem, nem jártam szerencsével a mosdókban sem, amikor ott próbálkoztam a nyomozósdival. Amikor onnan kijöttem az emberek közé, már kezdtem nagyon ideges lenni, ugyanis biztos voltam benne, hogy Mandy nem ment el sehova, Sasha pedig nem lépne le ilyen kevés idő után, de nem láttam egyikőlyüket sem sehol, úgyhogy tovább kutattam.

Amikor legközelebb ránéztem az órámra, az 1:25-öt mutatott és már iszonyatosan feszült voltam. Kapkodtam a tekintetemet az emberek között, de sehol senki, nem találtam meg a lányokat. Lementem a bárpulthoz és leültem egy székre, mert leszakadt a lábam és onnan néztem a sokaságot. A zene és a sikongató emberek teljesen elűzték az álmosságot belőlem, így csak a görcsölő hasammal tudtam törődni, hogy mi lehet Sasháékkal, mert nagyon úgy tűnt, hogy ők nem voltak már a helyszínen, viszont még maradni akartam, hátha esetleg tévednék. A szám kiszáradt, ezért rendeltem magamnak egy szénsavas ásványvizet, hogy ne aszalódjak szét, mire hazaérek. Az üveg víz ivása közben figyeltem a tömeget, mikor valaki megfogta a derekamat. Hátrakaptam a fejem és megláttam Remyt, ahogy vigyorogva áll mögöttem. Bosszúsan sóhajtottam, de nem löktem el.

-Nem láttad őket?

-Nem. Ahogy látom, kicsit ideges vagy. - mondta, de elakadt a nyelve a mondat közepén, és ahogy pontosabban megnéztem, láttam az arcán hogy ivott elég rendesen azóta.

-Igen, az vagyok. Kérlek, ne bosszants tovább. - mondtam, és most már leszedtem a kezeit a derekamról és visszanéztem a tömegre, de ekkor megpillantottam valamit. Danielt láttam valahol a többi ember között velem szemben, egy lánnyal maga előtt, aki hátat fordított neki és éppen vadul táncoltak. Többször pislogtam, mert a lány eléggé hasonlított rám, mármint a hajból ítélve, bár a vonásaink sem voltak túl eltérőek. Elgondolkoztam rajta, hogy esetleg a testvérem is lehetne, de ahogy jobban megnéztem, egyáltalán nem voltunk ugyanolyanok, csak első látásra tűntünk hasonlónak. Daniel és az ő mozdulataiból látszott, hogy mind a ketten ittak, bár ki nem tette ezt egy ilyen helyen ilyen társaságban? Pár pillanatig néztem őket, és egy halvány szorítást éreztem a mellkasomban, de figyelmen kívül hagytam. Hirtelen Daniel megfordította a lányt vele szembe és magához rántotta, majd bármi hezitálás nélkül megcsókolta, nekem pedig az a halvány szorítás most a százszorosára nőtt és megmozdítottam a kezem, hogy odategyem a mellkasomhoz, de az utolsó pillanatban az ölemben hagytam. Láttam, ahogy Daniel kinyitotta a szemeit a csók közben és egyenesen rám nézett - egyből levettem, hogy nem most látott itt ma először. 'Tehát tudta, hogy itt vagyok' gondoltam magamban, és a felismerés miatt még inkább fájdalmasnak tűnt az a pont a szívem közelében, hogy csak bántani akar ezzel, különben nem csinálná ezt. Az sem kerülte el a figyelmemet, hogy amikor észrevette, hogy őt nézem, elvigyorodott, de nem engedte el a lányt, sőt, még jobban magához szorította és oldalra fordult, hogy jobb rálátást kapjak a dolgokra, és tovább csókolta a számomra ismeretlen lányt. Akkor és ott a fájdalom helyét átvette a düh és a harag. Csak szórakozik velem és az érzéseimmel. Ismerem már annyira, hogy tudjam, ezzel csak azt akarja elérni, hogy felkapjam a vizet, odamenjek és szétválasszam őket, mondván hogy ő az enyém és senki másé. Egyszer már megcsinálta ezt, mondjuk igaz, hogy utána napokig fújtam rá, amíg meg nem engedtem, hogy elmagyarázza a dolgokat, vagyis hogy azért csinálta, mert kíváncsi volt, hogy mennyire vagyok nyafkás és túl érzelmes. Hogy elfutok-e, vagy hogy kiállok azért, ami engem illet. Hát kiálltam. Most viszont más a helyzet, most azért csinálja, hogy elismerjem az igazát, vagyis hogy még mindig szeretem őt. Ami nem igaz.. Tudnék róla. Láttam a tekintetében, hogy csak bosszantani akar, el akarja érni, hogy féltékeny legyek, de nem vagyok és nem is leszek az. Viszont annyira feldühített, hogy ökölbe szorítottam a kezeimet, amitől viszont összenyomtam a vizes üveget a kezemben és a víz kifröccsent a padlóra.

-Áh, nem.. megcsinálja helyettem azt más. - mondta Remy és úgy is, hogy nem néztem rá, kihallottam a hangjából, hogy vigyorog.

-Fogd be! - kiabáltam, de nem sikerült olyan fölényesre, mint akartam. Remy továbbra is vigyorogva odébb nézett Danielékről és odamutatott.

-Az ott nem Sasha? - erre odakaptam a fejem és egy kő esett le a szívemről, mert tényleg Sashát láttam háttal nekem táncolni. Felpattantam és odasiettem, megfogtam a vállát és megfordítottam.

-B*asszátok meg, miért nem szóltatok, hogy hol vagytok? - kérdeztem idegesen, de a végén elakadt a hangom, ugyanis nem a barátnőm állt velem szemben, viszont eléggé hasonlítottak.

-Ismerlek? - kérdezett vissza a lány, én meg megráztam a fejem.

-Bocs. Félreértés. - megfordultam és visszamentem a pulthoz. Az emberek hasonlósági babonája ma éjszaka biztos, hogy engem vett célba, hogy kövessen. Az italok közé néztem és elgondolkoztam, hogy melyik lehet a legfinomabb.

-Na, te is közénk állsz? - kérdezte Remy és átkarolta a vállam.

-Nem. Majd máskor. - mondtam és elszakítottam a tekintetem az üvegekről, vissza a tánctérre, majd fel a lelátóra pont akkor, amikor egy csaj hátrált a korlát felé nevetve, de nem figyelt és meg is lökték, és a felsőtestével elkezdett átesni a korláton. Megrémültem, hogy a végén még halálesettel is végződhet ez az este, de a mellette álló srác elkapta a csípőjét és visszahúzta a helyére én meg kifújtam a levegőmet. -Ha így folytatódik, lehet hogy mégis iszom egy-két kortyot. - mondtam, de nem gondoltam komolyan, Remy viszont az orrom alá tolta a sörös dobozát. Eltoltam magamtól egy 'kösz, nem' mosollyal.

-Áh, dög unalmas vagy. - biggyesztette le az alsó ajkát Remy én meg csak megvontam a vállam.

-Ez van. - mosolyogtam. Hangos nevetést hallottam és odanéztem, ahonnan a hang forrása jött és egy nagyobb csoport embert láttam egy körbe állva beszélgetni. A hangfalakból üvöltött a zene és ritmusra dobolni kezdtem a lábammal és az ujjaimmal. Az egyik srác meglátott a körből és odajött hozzám.

-Hali. Nem akarsz csatlakozni?

-Nem kösz. - utasítottam vissza, aki a vállát vonogatva fordult meg és visszament a többiekhez. Felálltam és leporoltam a combomat, amin semmi kosz nem volt. -Asszem én megyek. Nincs már ehhez erőm. - mondtam, Remy pedig bólintott és elindultam a kijárat felé, de ekkor Daniel rohant át előttem egy lányt maga után húzva a lépcsők felé. Utánuk néztem, de nem izgatott nagyon, így tovább mentem, el a csoport mellett, de megtorpantam, mert egy nevet hallottam elhangzani. Kicsit hallgatóztam, de már a beszélgetés közepén jártak.

-..nagyon nagy arc. De jó, hogy van még ilyen csajszi! - kiáltott egy srác, a többiek pedig egy nagy morajlással értettek egyet. -De már visszaérhetne. Meddig tart egy tálca italt elhozni a pulttól?

-Őt ismerve elég sokáig. - nevetett egy lány, én pedig felismertem benne Mandyt. Odakaptam a fejem. -Utána megyek. Egy pillanat srácok. - mondta és nekiment egy lánynak, miközben elindult, majd tovább ment és eltűnt a sokaság között. Befurakodtam a körbe.

-Mióta vannak itt? - kérdeztem Mandy után mutatva.

-Szóval mégis csatlakozol hozzánk? - vigyorgott az a srác, aki korábban hívott.

-Nem. De Sashát és Mandyt elvinném. - mondat, mire a társaság kiabálni kezdett, hogy eszembe ne jusson, annyira jó velük. -Bocs srácok, de muszáj. - emeltem fel a kezem, hogy nincs más választásom.

-Feltétlen? Maradj te is itt. - mosolygott a mellettem álló, akinek egy teli pohár bor volt a kezében. Már ellenkezni készültem, amikor meglöktek hátulról és beestem a kör közepébe. Visszanéztem, hogy leszúrjam az illetőt, de Daniel állt előttem egy másik lánnyal a kezében, mint korábban, és éppen nagyban nyalták-falták egymást én pedig nagyot nézve bámultam őket. Daniel egyszer csak elengedte a lányt és lihegve felnézett rám de összehúzta a szemeit.

-Bocs, de te egyáltalán nem voltál az esetem, ha ezért nézel így. Lei, bemutatom Sandy-t. - azzal rámutatott a csajra maga mellett, aki vigyorogva intett egyet és elkezdte elhúzni onnan Danielt, ő pedig nem ellenkezett. Én meg ott maradtam, fájó szívvel és a könnyeim mardosták a szemeimet, ahogy így, ilyen nyugodtan kijelentette azt, hogy egyáltalán nem érzett semmit, csak szórakozott velem. Nem mozdultam, a zene is elhalkult, és nem tudom, hogy mi zajlott körülöttem, csak azt hogy csúnyán átverve éreztem magam. Hirtelen kizökkentettem magam ebből az állapotból, megpördültem, és kivettem a mellettem álló srác kezéből a borospoharat, majd pár másodperc alatt teljesen kiittam.

-Lehet, hogy mégis maradok. - magamra erőltettem egy mosolyt és figyeltem, ahogy a többiek ujjongva értékelték ezt, még a borért sem haragudott a srác mellettem. A poharat a pultra tettem és bekapcsolódtam a beszélgetésbe. Pár perc múlva megjelentek Sasháék egy tálcával, ami tele volt mindenféle itallal, gyengétől az igen erősig, én pedig lekaptam egyet az erősebb fajtából.

-Nahát, Lei, de jó, hogy látunk! - ölelt meg Mandy én pedig nem förmedtem rájuk, nem csesztem le őket, nem néztem rájuk szúrósan, és nagyon úgy tűnt, hogy kárba veszett az az erőfeszítés, amit a korábbi egy-két órában a lányok keresésével töltöttem. Visszaöleltem Mandyt, majd ugyanezt megtettem Sashával, közben pedig ügyeltem, hogy ki ne folyjon az ital a poharamból. Miután a lányok elengedtek, egy nagyot húztam belőle és láttam, hogy a körülöttem lévők is ezt tették. Ahogy kiittam ezt is, kezdtem érezni azt a furcsán kellemes, elmosódott érzést, ami elfelejttette velem a fizikai és lelki fájdalmakat, a gondokat, az időérzéket, hogy kiket ismerek ezen a helyen, és ami lassan a teljes ép elmémet beborította az éjszakára.

___________________________________________________________

Na, ez egész könnyen ment. Vannak már elhatározásaim a jövőt illetően, csak az a baj, hogy azt még koránt sem mostanra tervezem, úgyhogy azokat majd 10-15 rész múlva fogom betenni. Vagyis így gondolom most. Bár ki tudja.:)

Oké, amikor a múltkori részt azzal fejeztem be, hogy Lei nem tudta mire kéne számítania, azt egyáltalán nem erre értettem. Teljesen mást hoztam ki belőle, mint amit eleinte akartam, úgyhogy ezt is csak amolyan plusz információként mondom, hogy jobb ezt tudni rólam.

Ahogy az osztályfőnökünk szokta mondani:
GyK(Gyengébbek Kedvéért): A dőlt betűs rész az elején, az előző résznek a legutolsó mondatait idézi, hogy ne legyen teljesen értelmetlen a kezdés, és hogy kicsit felidézzem, ami akkor történt, és hogy a folytatás is egyértelműbb legyen. Ez csak annak szól, aki nem tudta volna.:)

Egy valamit viszont nem tudok eldönteni, de nem akarok spoilert csinálni, így csak annyit kérdezek, hogy E/3., vagy E/1.? Kérem, hogy szolgáltassatok válaszokat, amik segítségével dönteni fogok.:3 Bár mivel jellemző rám, elég valószínű, hogy még az egyértelmű szavazás(..?) dolgot is megváltoztatom.

Karaktertár egy taggal bővítve! A többi srácot is beraktam volna, de mindjárt elalszom olyan fáradt vagyok, úgyhogy ez máskorra marad.

Nos, lehet hogy mostantól úgy lesz, hogy nem úgy fog végződni a rész, hogy Lei lefekszik aludni, hanem ilyen bevezetésszerű dolgokat írok a következő részre utalva. Nem tudom, hogy ezt mennyire fogom tudni megoldani, de majd igyekszem.

Üdv: Lybog :)♥