Sziiasztok! :)
Oké, oké. Nagyon sokára hoztam. :/ Bocsi.. Eléggé sok minden történt velem két hét alatt. Vagyis annyira sok nem, de az a kevés teljesen elvette az időmet, úgyhogy alig lehettem itt. De egy kis jó hírt: Rafa megnyerte Rio-ban az ATP tenisztornát^^ És még egyet: az MKB Veszprém tagjaival összepacsiztam *o* !! Hatalmas életélmény! Szóval teljesen oda meg vissza vagyok :)
Na de tényleg, egy csomó minden olyant is be fogok majd vezetni, amit én is nagyon szeretek, ezek közül már a tenisz bent van. Valószínű, hogy a kézi is be fog kerülni, de még nem vagyok biztos benne. És elég belőlem, végre itt a rész, úgyhogy jó olvasást!^^
~~~
~~~
(Lorelei's POV)
Másnap reggel, mikor a telefonom csörgött, lassan kinyúltam és lenyomtam, ezzel megállítva az iszonyatos hangzavart. Utána felültem és megdörzsöltem a halántékomat hogy csillapítsam a még mindig, de már sokkal enyhébben lüktető fejfájásomat. Semmi kedvem nem volt ma találkozni akárkivel is. A tegnap este képei még mindig a lelki szemeim előtt lebegtek, mivel a hideg zuhannyal kijózanítással esélyem sem volt arra, hogy elfelejtsem őket, bár lehet, hogy úgy jobban jártam volna. Ahogy belegondoltam, hogy mit csináltam, teljesen elborzadtam. Ép elmével soha nem csináltam volna semmi olyasmit, ami Jack és köztem történt, még ha kevés ideig is tartott. Valahogy az erkölcsi oldalam az éjszaka elveszhetett. Bár tény és való, hogy nem volt egy csúnya srác. Sőt! De akkor sem tettem volna ilyesmit. Viszont lehet, hogy miattam elvesztette a barátnőjét, amitől bűntudatom volt.
Lassan felálltam és végignéztem magamon. Ugyanazt a ruhát viseltem,amiben elmentem a diszkóba. Ezek szerint még arra sem volt elég erőm, hogy átöltözzek, de ezt most megtettem. Kinéztem az ablakon és megállapítottam, hogy nagyon szép napos időnk van. És vasárnap. Tehát időm bőven van, hogy kimagyarázzam magam, és ezen a magyarázaton gondolkoztam, amíg lezuhanyoztam, majd átöltöztem egy lila félvállas, lenge denevérujjú pólóba és egy farmersortba. A hajamat kifésültem és egy sminkkel eltüntettem a karikák nyomait. Megálltam a tükör előtt és megnéztem az eredményt, ami pozitívnak tűnt. Így hát nem maradt más, mint szembenézni anyával.
Már előre féltem lemenni, nem csak azért, mert anyával kellett beszélnem, hanem azért is, mert nem tudtam, hogy hogyan fog reagálni, ha meglát. Lassan lesétáltam a lépcsőkön és a korláton húztam magam mellett a kezem. Amint leértem, körbenéztem, hogy megkeressem anyát, de sehol nem találtam. Ez egy kicsit megnyugtatott, de azért szerettem volna minél hamarabb letudni ezt a beszélgetést, így hát elkezdtem járkálni a házban, hátha valamelyik szobában van. Először a konyhába mentem, hátha ott van, és mintha csak megmondták volna, hogy ott találom, megálltam az ajtóban, mert jól tippeltem.
-Khm. Jó reggelt. - szóltam és csak álltam, figyelvén, hogy milyen módon fog reagálni. Megfordult és rám nézett, de nem szólt semmit elsőre.
-Mi volt az éjszaka? - nem tétovázott, azonnal a tárgyra tért, én pedig ahhoz képest, hogy fürdés közben végig ezen gondolkoztam, nem tudtam, hogy kéne válaszolnom.
-Öö.. Elmentem a lányokért a diszkóba, de volt egy kis.. problémám, ami miatt ez nem egészen úgy sikerült, ahogyan akartam. - mondtam és kerültem anya tekintetét.
-Mi volt az a probléma? De ezt majd később. Mi volt Daniellel? Mit keresett veled együtt? - kérdezte és folyamatosan engem figyelt.
-Segített nekem.
-Miben?
-Ez hosszú történet lesz, úgyhogy szerintem ülj le. - ajánlottam és én is így tettem. Elmeséltem neki mindazt, ami az éjszaka folyamán történt, egy apró részletet sem hagytam ki. A kapcsolatomat anyával úgy tudnám leírni, hogy én mindent elmondok neki, és cserébe ő is így tesz, így teljes bizalmi kapcsolat van kettőnk között. Mialatt beszéltem nem néztem rá, hanem vagy a kezeimre, vagy valami másra a falon vagy a padlón, hogy ne kelljen látnom az arcát. Mikor azonban végeztem ránéztem, és nem tudtam semmit sem leolvasni az arcáról, mert kifejezéstelenül nézett vissza rám. Vártam, hátha hirtelen fog kitörni belőle a kiabálás ez után az eszetlenségem után, ami be is következett.
-Hogy lehettél ennyire felelőtlen?! Akármi történhetett volna veled! Te teljesen megvesztél? - kiabált én pedig csendben ülve hallgattam, mert tudtam, hogy igaza volt. Végül is nem kellett volna annyira elengednem magam. Még viseltem egy darabig az osztást, amikor is anya elhallgatott és nem mondott többet, csak megfordult és a fejét rázva kiment a helyiségből. Nem tudtam miért csinálta ezt, korábban még nem csinált ilyet, így hát utána mentem.
-Anya..?
-Az este zörgettek az ajtón. Két idősebb ember és valószínűleg téged keresett. Vagyis titeket. - javította ki magát, de nem nézett rám. -Addig csinálták ezt, amíg ki nem hívtuk a rendőrséget és el nem hurcolták őket innen. - ekkor rám emelte a tekintetét. -Akkor ezek után így lesz? Daniellel fogtok minden ostobaságba keveredni, miközben neked másra is kéne gondolnod? - kérdezte én pedig azonnal tudtam, hogy a továbbtanulásra gondol.
-Nem, dehogy. Ez a hétvége félresikerült, egyáltalán nem így terveztem. Nem fog ez tovább folytatódni. - mondtam, anya pedig lassan sóhajtott egyet.
-Mi volt azzal a két emberrel? - kérdezte, én pedig egy mély lélegzetet véve elmondtam neki, hogy rám akart mászni, azt azonban kihagytam, hogy ezt meg is tette, nem akartam tovább rontani a helyzetet. -Értem. - csak ennyit mondott, majd odajött hozzám és megölelt. -Ne keveredj semmiféle hülyeségbe, jó? - kérdezte, én pedig bólintottam, majd elengedett. -Na jó, én elmegyek vásárolni. Jössz?
-Nem megy. Mennem kell Sashát korrepetálni. - mondtam, mire ő csak bólintott, felvette a pénztárcát az asztalról és elköszönve elhagyta a házat.
Nehezebb beszélgetésre gondoltam, de nagyon örültem, hogy nem vesztünk össze anyával. Már csak az hiányozna. Ezeken gondolkozva bementem a konyhába és egy szelet kenyeret vágtam magamnak, megkentem vajjal és egy kis sót szórtam rá, mielőtt felmentem volna a szobámba, hogy előszedjem a cuccaimat. Amikor felértem, a kenyeret letettem az ágyamra és a telefonomat a vállam és a fejem közé szorítva felhívtam Sashát.
-Mivan..? - jött a morcos hang a vonal másik végéről.
-Jó reggelt drága, fél óra és ott vagyok.
-Az kizárt.
-Dehogynem. Már pakolok és mindjárt indulok, szóval készülj. - azzal kinyomtam a készüléket, hogy ne legyen esélye tiltakozni. A telefon csörgött egy párszor, de direkt nem vettem fel, addig is pakoltam a táskámba a könyveket és a többi apróságot. Nemsokára a csengés abbamaradt, helyette egy jelzés jelent meg a kijelzőn. SMS érkezett. Megnyitottam és mosolyogva elolvastam. 'Bezártam az ajtót. Maradj ott.' Pötyögtem egy keveset, majd elküldtem azt az üzenetet, hogy arra várhat, majd felvettem a vállamra az oldaltáskám és elindultam. Kulcsra zártam az ajtónkat és elsétáltam Sasháék házáig. Rángattam egye-kettőt az ajtón, de tényleg bezárta, úgyhogy megkerültem a házat és az alacsony erkélyükre felcsimpaszkodtam, majd bemásztam az anyukája szobája ablakán, ami mint mindig, most is nyitva volt. Gyakran használtam ezt a bejáratot, bár sosem említettem, inkább megtartottam az én kis titkomnak, hogy ne tudják ezt az utat is bezárni előttem. Elsétáltam a folyosókon és benyitottam Sasha szobájába, ahol az említett lányt az ágyán hason feküdve találtam. Ledobtam a táskámat, ami elég nagy hanggal járt, majd tapsoltam egyet.
-Jól van álomszuszék, felkelés és korrepetálás van! - mondtam és Sasha megugrott a hangomra, majd odafordult.
-Hogy a fenébe jutottál be?
-Az mindegy. De gyere, mert minél hamarabb kezdünk, annál hamarabb végzünk. - mondtam és leültem a székére, majd magam mellett megveregettem az ágyat, hogy jöjjön oda mellém, de nem jött.
-Nem! Aludni akarok..
-Hát most nem fogsz. Tegnap megbeszéltük, ideje javulnod, még mielőtt elromlanál. - erre felemelte a fejét.
-Ez most célzás volt? - húzta fel a szemöldökét.
-Mire?
-Áh semmi. Menj már hazaa.. - nyafogott és bebújt a takarója alá.
-Jól van. - mondtam, majd felálltam és kimentem. Hallottam, ahogy a lány értetlenkedik, majd leesik neki, hogy mit akarok csinálni és egy puffanást hallottam, ami valószínűleg a földön landolása lehetett.
-Ne! Hozz! Vizet! - kiabálta szakaszosan, én pedig vigyorogva megfordultam és visszamentem.
-Szóval tanulhatunk? - kérdeztem és a kezemet nyújtottam neki segítségül, mert valóban a földön kötött ki. Megfogta és a segítségemmel felállt, majd leültünk. -Nyugi, nem fogsz belehalni. - nyugtattam, azzal elkezdtük.
Már egy másfél órája lehetett, hogy matekoztunk, amikor láttam, hogy teljesen eltüntettük a szakadékot. Azért azt még túlzás volt mondani, hogy Sasha értette is amit magyaráztam, de legalább beértük a tananyagot, és ez már haladásnak számít. Felálltam és kinyújtóztam, majd megtornáztattam a hátamat is.
-Büszke vagyok rád. - mosolyogtam és körbenéztem a szobájában. Megláttam a botját a sarokban a falnak támasztva, odamentem és a kezembe vettem. Jó barátnők lévén már tanított nekem egy keveset, de nem fejlődtem annyira, hogy el is kezdjem a sportot, így csak meghagytam puszta szórakozásnak, amikor éppen volt kedvem hozzá. -Mikor lesz edzésed?
-Jövő hét szerdán és pénteken. - mondta és ledőlt az ágyra, majd felült és engem nézett, miközben az ujjaim között forgattam a botot.
-Szuper. Szólj, ha verseny lesz mert elmegyek veled. - mondtam és forgatás közben bevágtam a könyökömet, így inkább visszatettem a botot.
-Oksa. Majd egy fél év múlva lesznek. Addig csak támogass. - ezután ásított egyet és felkapta a távirányítóját és bekapcsolta a TV-t. A sport adókra kapcsolt azonnal és az egyiken épp egy ATP tenisztorna ment. Mielőtt még továbbválthatott volna megfogtam a vállát és magam felé fordítottam.
-Tudod, meséltem Mandy új majdnem-barátjáról. - kezdtem ő pedig bólintott. -Pedro Nadal-nak hívják és Rafa unokatestvére. - mondtam csillogó szemekkel, mire Sasha is hatalmasra nyitotta a szemeit.
-Mii? Most szórakozol.
-Nem. Tényleg ő az. - vigyorogtam.
-Ne hülyíts már.
-Megmutassam? - kérdeztem és a laptopja felé fordultam, hogy bekapcsoljam.
-Mutasd. - azzal odamászott mellém, én pedig bekapcsoltam a skype-ot, és megnéztem, hogy elérhető-e, de nem volt az.
-Nincs fent. - mondtam és sóhajtottam.
-Ha! Nem is ő az igazi Pedro Nadal. Akárki kiadhatja magát annak.
-Láttam az arcát. Mérget vennék rá, hogy ő az. De nem kell, mert úgy is nemsokára feljön és akkor meglátod.
-Hja, persze. - vigyorgott Sasha. -Addig nézegessünk valamit. -azzal átvette az ölemből a laptopot. -Például Rafa honlapját vagy a facebook oldalát vagy valamit. - bólintottam és képeket nézegettünk Rafáról, köztük azt is, amelyiken egy fotelben ül és rajta ki van terítve egy póló egy 800-as számmal rányomtatva, ami azt jelképezte, hogy a pályafutása hivatalos 800. meccsén már túl van. A facebook oldalán görgetve azt is láttuk, hogy nemsokára egy újabb tornán fog részt venni, ami most Franciaországban lesz. Miközben nézegettük, hogy hányadikán kezdődik, megjelent egy kis ablakban, hogy Pedro elérhető lett. Azonnal átvettem a laptopot és videóhívást indítottam, amit pár másodperc múlva el is fogadott.
-Sziaa! - mosolyogtam a kamerába.
-Chao! - köszönt vissza és intett is egyet, majd meglátta Sashát a képernyőn. -Oh, üdv. Pedro vagyok. - mutatkozott be, Sasha pedig meg sem tudott szólalni, annyira meglepődött.
-Bocs, gondolom nem szereted, ha nyilvánosságban vagy meg minden, de ő az egyik legjobb barátnőm és nem hitte el, hogy tényleg te vagy az. - kértem bocsánatot.
-Semmi baj. Értékelem, hogy figyelembe vetted ezt, csak ne újságold el mindenkinek kérlek.
-Oké, persze. - mosolyogtam. Sasha magához tért és rácsapott a laptop billentyűzetére, azon belül az Esc-re is, szóval a videochat ablaka bezárult, de újabb hívást kezdeményeztem, amit Pedro újra elfogadott.
-Te jó ég! Ezt nem hiszem el! Te komolyan Pedro vagy? - hallottam Sasha kiabálását, miközben nevettem.
-Igen, igen, én lennék. Te pedig ijesztőbb vagy, mint Lei, amikor térdelve könyörgött. - mondta Pedro hátrahőkölve, mikor Sasha belehajolt a kamerába és az egész képernyőt kitöltötte.
-Kösz. - szólt Sasha és kinyújtotta a nyelvét, ahogy az egy érett, végzős diákhoz illik, mire Pedro elnevette magát.
-Bocs. Szóval. Szerintem nem kell bemutatkoznom, de azért megteszem. Pedro Nadal vagyok Spanyolországból. És te lennél..?
-Sasha. Mármint Alexandra Morgan, de mindenki csak Sashának hív annak ellenére, hogy közöm sincs az oroszokhoz.
-Hé, Pedro. Rafa nem tervezi, hogy valamikor Amerikába jön játszani? - kérdeztem.
-Igen. Én is ezt akartam kérdezni. - mondta Sasha és mindketten figyeltük a választ.
-Öö.. várj egy picit. - mondta, majd valamit spanyolul az ajtó felé kiabált, mire megjelent valaki deréktól lefelé a kamerában. Felálltam és Sashához fordultam.
-Mindjárt jövök. Hozok kaját. - mondtam és kisiettem a szobából, majd lementem és a hűtőben kutakodtam valami rágcsa után. Kitettem az asztalra, amit találtam: chips, milka csoki, gumicukor és vadmálnás fanta. Nem tudtam eldönteni melyiket vigyem fel, ezért mindegyiket megfogtam és elindultam felfelé a lépcsőn, közben megkezdtem a csokit. Amikor sikítást hallottam az emeletről, ledobtam a cuccokat és nem érdekelt, ha összetörik valami, csak rohantam a szobába. Beértem a szobába és felmértem a helyzetet, vagyis hogy Sasha ugrál a laptop előtt és folyamatosan sikít. -Mi van? Mi történt? - választ nem kaptam, csak annyit, hogy a lány odahúzott és a képernyőre mutatott, ahol éppen Carlos Costa, az egyik korábbi hivatalos teniszező állt. (A/N: Carlos tényleg teniszező volt, a világranglistán is nagyon elöl szerepelt.) Leesett az állam és csak néztem, de hamar magamhoz tértem és lefogtam Sashát, aki még mindig ugrált. -Oké, oké. Nyugi! Pedro, szerintem leteszem, mert nem fogja abbahagyni. Szia! - sietve szétkapcsoltam a videochatet és kikapcsoltam a laptopot.
-Hé! Ott volt Carlos.
-Igen, tudom. De le is tilttatott volna minket, ha nem hagyod abba. - mondtam és sóhajtottam egyet. -Figyelj, én megyek. Már elég régóta itt vagyok. Anya azt fogja hinni, hogy rossz hatással vagy rám. Azt mondtam, hogy csak tanulni jövök át. - felálltam és elpakoltam a könyveket, majd a vállamra tettem a táskát.
-Oké. Megadod a skype címét?
-Nem. - nevettem, amikor lefagytam, mert eszembe jutott valami.
-Mi van? - kérdezte a barátnőm, de nem mondtam semmit, csak kirontottam a szobából és lenéztem a lépcsőkön, majd elborzadtam.
-Azt a rohadt.. - csak ennyit tudtam kinyögni, amikor felfogtam az elém táruló látványt.
-Mi az? - kérdezte Sasha és mellém ért. -Mi a franc?! - kiáltott fel, mikor ő is meglátta a lépcső alján kiömlött vadmálnás fanta és a padlófűtésnek hála szétolvadt csokit a földön. A chips és a gumicukor egyben maradt, de a fanta szétfolyt az egész padlózaton. -Hát Lei.. - kezdte és a vállamra tette a kezét. -Asszem anyukád azt fogja feltételezni, hogy elraboltalak, mert most itt maradsz és segítesz ezt összetakarítani. - mondta én pedig egy sóhajtással vettem tudomásul, hogy igaza van.
-Oké. - azzal megint letettem a táskámat és lementünk a lépcsőn. Az utolsó lépcsőfokról egy hatalmasat ugrottam és megúsztam a vörös tócsát, ahogy egy-két másodperccel később Sasha is. Elmentem a felmosóért, a barátnőm egy vödörért és elkezdtünk takarítani. Közben bekapcsoltam egy zenét és ritmusra húztam a felmosót a földön, egy idő után pedig Sasha is ugyanezt tette, csak a ronggyal a földön. A felmosót magamhoz húztam és pördültem vele egyet, mint egy mikrofonnal, amikor megcsúsztam a földön és hátraestem. Kiterültem és oldalra kitettem a kezeimet és egy pillanatig azt sem tudtam, hogy hol vagyok, Sasha pedig odarohant.
-Lei! Jól vagy? - kérdezte aggodalmasan és felhúzott. Megfogtam a fejem és megráztam magam.
-Öö.. persze. - mondtam és amikor a barátnőm látta, hogy nincs bajom, elkezdett nevetni, amibe én is csatlakoztam.
-Hogy lehetsz ilyen szerencsétlen? - nevetett tovább, én pedig pár próbálkozás ellenére sem tudtam megszólalni, annyira nevettem. Leborultam a térdeimre és Sasha is ugyanígy tett. Egy másik rongyot elvettem magam mellől és az előző eseten még mindig vigyorogva folytattam tovább a törlést. Már majdnem végeztünk, amikor Sasha anyukája bejött.
-Lányok, mit csináltok? - kérdezte és letette a szatyrokat az asztalra.
-Öö.. segítünk a nagytakarításban. - rögtönzött Sasha, mire az anyukája bólintott.
-Leorelei, de jó, hogy megneveled ezt a lányt. Köszönöm. - mosolygott én pedig zavartan mosolyogva bólintottam. Mrs.Morgan elment egy szobába én pedig felálltam, mert Sasha elvégezte az utolsó törléseket.
-Jobb volt hazudni, mint megmondani? - kérdeztem, ő pedig bólintott, így én is ráhagytam a dolgot. Felmentem a táskámért, eltettem a felmosót és a rongyokat ahová kellett őket, majd megöleltem Sashát. -Na, mentem. Már így is sötét van. Holnap talizunk. Viszlát Mrs.Morgan! Sziaa. - mosolyogtam Sashára és miután ők is elköszöntek, elhagytam a házat.
Az utcákon sétálni ilyen későn egy rendkívül nyugodt dolog. Főleg, hogy vasárnap van, így nem tud a két nappal ezelőtti eset megismétlődni, mert mindenki megy valahová hétfő reggel. Bedugtam a fülhallgatóimat és Bruno Mars-tól a Count On Me-t hallgattam, amit halkan énekelni kezdtem, miközben sétáltam. Meleg volt, olyan kellemes nyári-őszi esti levegő, és az ég is tiszta volt. A házakon végignéztem séta közben és egy nagyot sóhajtottam, mikor befordultam az utcánkba. A felénél járhattam, mikor jobbra egy kis fényt láttam megcsillanni. Odanéztem és nem csillanás volt az, hanem egy lámpa fel- és lekapcsolása Danielék házában. Néztem az ablakot, ahonnan jött a fény egy pillanatra, aztán megjelent Daniel az ablakban, ahogy kinézett az égre, majd le az utcára. Meglátott és észrevette, hogy én is figyeltem őt. Mosolyogva intett nekem egyet, amit viszonoztam ugyanazzal a gesztussal, de hirtelen elgondolkodtam, hogy mikor kezdtem el vele barátságos viszonyban lenni. Csak ezért, mert tegnap kijózanított és azelőtt megmentett, még nem jelenti azt, hogy minden rendben van. Jó, persze, hálás vagyok neki, de nem lettünk még puszipajtások. Így hát a mosoly lefagyott az arcomról és leengedtem a kezemet, majd egy bosszúsat sóhajtva tovább mentem az utcán. A szerencsém az volt, hogy a házuk nem a mi utcánkban volt, hanem egy utcával lejjebb, viszont az utcánk elég szűk volt, és így mi is elég közel voltunk egymáshoz.Ezt figyelembe véve nem igazán tudott megszólítani csak úgy, ha átordítaná ezt a közeget, amivel valószínűleg felverné az egész szomszédságot. De mivel volt esze, ezt nem tette meg. Odasandítottam és egy értetlen kifejezést véltem felfedezni az arcán, de el is néztem onnan, majd befordultam a kapunkhoz, mert megérkeztem a házunkhoz. Bementem a házba anélkül, hogy visszanéztem volna, majd letettem a cuccaimat. Köszöntem anyuéknak, és mindent elmondtam nekik, ami ma történt. Anya apának azóta elmesélte, hogy mi történt velem a hétvégén, így tőle csak egy pár szúrós tekintetet kaptam, de ennyi volt az egész.
Mikor lerendeztem ezt az egészet, felmentem az emeletre és egy kicsit elhúztam a függönyömet, hogy átnézzek a túloldalra, Danielhez. Kíváncsi voltam, hogy még mindig ott van-e. Amit láttam az egy halvány mosolyt kicsalt belőlem: Daniel még mindig ott volt az ablakban, csak most az ablakpárkányon ült nekem oldalra fordulva. Az egyik lábát felhúzta, a másikat pedig a házon kívül leeresztette és lassan lóbálta, közben az eget kémlelte. Feltételeztem, hogy zenét hallgat, mert ahogy élesebben néztem, a szája mintha mozgott volna és egy, a fekete pólója miatt rikítónak tűnő fehér zsinórt láttam a füleiig érni a hasától. Fekete nadrágot is viselt, ami miatt szinte beleolvadt az éjszakába. Olyan rejtelmesnek tűnt ez a látvány, hogy nem tudtam elszakítani a tekintetemet róla és amikor feleszméltem, a lábam, amire a súlyomat helyeztem, majdnem összecsuklott mikor megmozdítottam, annyira elfáradt/elzsibbadt. Megráztam a fejem és a szokásos esti dolgokat elintézve 10:00-kor már az ágyban voltam, de nem tudtam elaludni. Nem tudom miért, de kimásztam az ágyból, az ablakhoz léptem és még egyszer utoljára kinéztem rajta, de Daniel már nem volt ott. Sóhajtva megfordultam, és visszamásztam az ágyba, majd nem tudom mennyi idő elteltével elaludtam.
Hát ezzel is megvolnánk. Igazából ma dolgoztam vele a legtöbbet, de már korábban elkezdtem. Viszont olyan jó volt az utolsó bekezdéseket írni, miközben én is a Count On Me-t hallgattam, hogy szinte belekerültem Lei helyzetébe. :3 Remélem nektek is tetszett.
Azzal is tisztában vagyok, hogy ez nagyon rövid lett, de tényleg nem akartam a következő hétre eltolni, mert akkor soha nem lett volna kész. Ezért egy kicsit rövidebb, de hamarabb hoztam. Remélem nem baj.
Szokás szerint fogalmam sincs mikorra hozom a következő részt, de szerintem ugyanennyi idővel számoljatok. Jövő hétvégén versenyem lesz, ahol szinte esélyem sem lesz a mezőny miatt, de azért szurkoljatok légyszi.:) Hát.. majd jelentkezek.
Üdv: Lyzbog:)♥
Lassan felálltam és végignéztem magamon. Ugyanazt a ruhát viseltem,amiben elmentem a diszkóba. Ezek szerint még arra sem volt elég erőm, hogy átöltözzek, de ezt most megtettem. Kinéztem az ablakon és megállapítottam, hogy nagyon szép napos időnk van. És vasárnap. Tehát időm bőven van, hogy kimagyarázzam magam, és ezen a magyarázaton gondolkoztam, amíg lezuhanyoztam, majd átöltöztem egy lila félvállas, lenge denevérujjú pólóba és egy farmersortba. A hajamat kifésültem és egy sminkkel eltüntettem a karikák nyomait. Megálltam a tükör előtt és megnéztem az eredményt, ami pozitívnak tűnt. Így hát nem maradt más, mint szembenézni anyával.
Már előre féltem lemenni, nem csak azért, mert anyával kellett beszélnem, hanem azért is, mert nem tudtam, hogy hogyan fog reagálni, ha meglát. Lassan lesétáltam a lépcsőkön és a korláton húztam magam mellett a kezem. Amint leértem, körbenéztem, hogy megkeressem anyát, de sehol nem találtam. Ez egy kicsit megnyugtatott, de azért szerettem volna minél hamarabb letudni ezt a beszélgetést, így hát elkezdtem járkálni a házban, hátha valamelyik szobában van. Először a konyhába mentem, hátha ott van, és mintha csak megmondták volna, hogy ott találom, megálltam az ajtóban, mert jól tippeltem.
-Khm. Jó reggelt. - szóltam és csak álltam, figyelvén, hogy milyen módon fog reagálni. Megfordult és rám nézett, de nem szólt semmit elsőre.
-Mi volt az éjszaka? - nem tétovázott, azonnal a tárgyra tért, én pedig ahhoz képest, hogy fürdés közben végig ezen gondolkoztam, nem tudtam, hogy kéne válaszolnom.
-Öö.. Elmentem a lányokért a diszkóba, de volt egy kis.. problémám, ami miatt ez nem egészen úgy sikerült, ahogyan akartam. - mondtam és kerültem anya tekintetét.
-Mi volt az a probléma? De ezt majd később. Mi volt Daniellel? Mit keresett veled együtt? - kérdezte és folyamatosan engem figyelt.
-Segített nekem.
-Miben?
-Ez hosszú történet lesz, úgyhogy szerintem ülj le. - ajánlottam és én is így tettem. Elmeséltem neki mindazt, ami az éjszaka folyamán történt, egy apró részletet sem hagytam ki. A kapcsolatomat anyával úgy tudnám leírni, hogy én mindent elmondok neki, és cserébe ő is így tesz, így teljes bizalmi kapcsolat van kettőnk között. Mialatt beszéltem nem néztem rá, hanem vagy a kezeimre, vagy valami másra a falon vagy a padlón, hogy ne kelljen látnom az arcát. Mikor azonban végeztem ránéztem, és nem tudtam semmit sem leolvasni az arcáról, mert kifejezéstelenül nézett vissza rám. Vártam, hátha hirtelen fog kitörni belőle a kiabálás ez után az eszetlenségem után, ami be is következett.
-Hogy lehettél ennyire felelőtlen?! Akármi történhetett volna veled! Te teljesen megvesztél? - kiabált én pedig csendben ülve hallgattam, mert tudtam, hogy igaza volt. Végül is nem kellett volna annyira elengednem magam. Még viseltem egy darabig az osztást, amikor is anya elhallgatott és nem mondott többet, csak megfordult és a fejét rázva kiment a helyiségből. Nem tudtam miért csinálta ezt, korábban még nem csinált ilyet, így hát utána mentem.
-Anya..?
-Az este zörgettek az ajtón. Két idősebb ember és valószínűleg téged keresett. Vagyis titeket. - javította ki magát, de nem nézett rám. -Addig csinálták ezt, amíg ki nem hívtuk a rendőrséget és el nem hurcolták őket innen. - ekkor rám emelte a tekintetét. -Akkor ezek után így lesz? Daniellel fogtok minden ostobaságba keveredni, miközben neked másra is kéne gondolnod? - kérdezte én pedig azonnal tudtam, hogy a továbbtanulásra gondol.
-Nem, dehogy. Ez a hétvége félresikerült, egyáltalán nem így terveztem. Nem fog ez tovább folytatódni. - mondtam, anya pedig lassan sóhajtott egyet.
-Mi volt azzal a két emberrel? - kérdezte, én pedig egy mély lélegzetet véve elmondtam neki, hogy rám akart mászni, azt azonban kihagytam, hogy ezt meg is tette, nem akartam tovább rontani a helyzetet. -Értem. - csak ennyit mondott, majd odajött hozzám és megölelt. -Ne keveredj semmiféle hülyeségbe, jó? - kérdezte, én pedig bólintottam, majd elengedett. -Na jó, én elmegyek vásárolni. Jössz?
-Nem megy. Mennem kell Sashát korrepetálni. - mondtam, mire ő csak bólintott, felvette a pénztárcát az asztalról és elköszönve elhagyta a házat.
Nehezebb beszélgetésre gondoltam, de nagyon örültem, hogy nem vesztünk össze anyával. Már csak az hiányozna. Ezeken gondolkozva bementem a konyhába és egy szelet kenyeret vágtam magamnak, megkentem vajjal és egy kis sót szórtam rá, mielőtt felmentem volna a szobámba, hogy előszedjem a cuccaimat. Amikor felértem, a kenyeret letettem az ágyamra és a telefonomat a vállam és a fejem közé szorítva felhívtam Sashát.
-Mivan..? - jött a morcos hang a vonal másik végéről.
-Jó reggelt drága, fél óra és ott vagyok.
-Az kizárt.
-Dehogynem. Már pakolok és mindjárt indulok, szóval készülj. - azzal kinyomtam a készüléket, hogy ne legyen esélye tiltakozni. A telefon csörgött egy párszor, de direkt nem vettem fel, addig is pakoltam a táskámba a könyveket és a többi apróságot. Nemsokára a csengés abbamaradt, helyette egy jelzés jelent meg a kijelzőn. SMS érkezett. Megnyitottam és mosolyogva elolvastam. 'Bezártam az ajtót. Maradj ott.' Pötyögtem egy keveset, majd elküldtem azt az üzenetet, hogy arra várhat, majd felvettem a vállamra az oldaltáskám és elindultam. Kulcsra zártam az ajtónkat és elsétáltam Sasháék házáig. Rángattam egye-kettőt az ajtón, de tényleg bezárta, úgyhogy megkerültem a házat és az alacsony erkélyükre felcsimpaszkodtam, majd bemásztam az anyukája szobája ablakán, ami mint mindig, most is nyitva volt. Gyakran használtam ezt a bejáratot, bár sosem említettem, inkább megtartottam az én kis titkomnak, hogy ne tudják ezt az utat is bezárni előttem. Elsétáltam a folyosókon és benyitottam Sasha szobájába, ahol az említett lányt az ágyán hason feküdve találtam. Ledobtam a táskámat, ami elég nagy hanggal járt, majd tapsoltam egyet.
-Jól van álomszuszék, felkelés és korrepetálás van! - mondtam és Sasha megugrott a hangomra, majd odafordult.
-Hogy a fenébe jutottál be?
-Az mindegy. De gyere, mert minél hamarabb kezdünk, annál hamarabb végzünk. - mondtam és leültem a székére, majd magam mellett megveregettem az ágyat, hogy jöjjön oda mellém, de nem jött.
-Nem! Aludni akarok..
-Hát most nem fogsz. Tegnap megbeszéltük, ideje javulnod, még mielőtt elromlanál. - erre felemelte a fejét.
-Ez most célzás volt? - húzta fel a szemöldökét.
-Mire?
-Áh semmi. Menj már hazaa.. - nyafogott és bebújt a takarója alá.
-Jól van. - mondtam, majd felálltam és kimentem. Hallottam, ahogy a lány értetlenkedik, majd leesik neki, hogy mit akarok csinálni és egy puffanást hallottam, ami valószínűleg a földön landolása lehetett.
-Ne! Hozz! Vizet! - kiabálta szakaszosan, én pedig vigyorogva megfordultam és visszamentem.
-Szóval tanulhatunk? - kérdeztem és a kezemet nyújtottam neki segítségül, mert valóban a földön kötött ki. Megfogta és a segítségemmel felállt, majd leültünk. -Nyugi, nem fogsz belehalni. - nyugtattam, azzal elkezdtük.
Már egy másfél órája lehetett, hogy matekoztunk, amikor láttam, hogy teljesen eltüntettük a szakadékot. Azért azt még túlzás volt mondani, hogy Sasha értette is amit magyaráztam, de legalább beértük a tananyagot, és ez már haladásnak számít. Felálltam és kinyújtóztam, majd megtornáztattam a hátamat is.
-Büszke vagyok rád. - mosolyogtam és körbenéztem a szobájában. Megláttam a botját a sarokban a falnak támasztva, odamentem és a kezembe vettem. Jó barátnők lévén már tanított nekem egy keveset, de nem fejlődtem annyira, hogy el is kezdjem a sportot, így csak meghagytam puszta szórakozásnak, amikor éppen volt kedvem hozzá. -Mikor lesz edzésed?
-Jövő hét szerdán és pénteken. - mondta és ledőlt az ágyra, majd felült és engem nézett, miközben az ujjaim között forgattam a botot.
-Szuper. Szólj, ha verseny lesz mert elmegyek veled. - mondtam és forgatás közben bevágtam a könyökömet, így inkább visszatettem a botot.
-Oksa. Majd egy fél év múlva lesznek. Addig csak támogass. - ezután ásított egyet és felkapta a távirányítóját és bekapcsolta a TV-t. A sport adókra kapcsolt azonnal és az egyiken épp egy ATP tenisztorna ment. Mielőtt még továbbválthatott volna megfogtam a vállát és magam felé fordítottam.
-Tudod, meséltem Mandy új majdnem-barátjáról. - kezdtem ő pedig bólintott. -Pedro Nadal-nak hívják és Rafa unokatestvére. - mondtam csillogó szemekkel, mire Sasha is hatalmasra nyitotta a szemeit.
-Mii? Most szórakozol.
-Nem. Tényleg ő az. - vigyorogtam.
-Ne hülyíts már.
-Megmutassam? - kérdeztem és a laptopja felé fordultam, hogy bekapcsoljam.
-Mutasd. - azzal odamászott mellém, én pedig bekapcsoltam a skype-ot, és megnéztem, hogy elérhető-e, de nem volt az.
-Nincs fent. - mondtam és sóhajtottam.
-Ha! Nem is ő az igazi Pedro Nadal. Akárki kiadhatja magát annak.
-Láttam az arcát. Mérget vennék rá, hogy ő az. De nem kell, mert úgy is nemsokára feljön és akkor meglátod.
-Hja, persze. - vigyorgott Sasha. -Addig nézegessünk valamit. -azzal átvette az ölemből a laptopot. -Például Rafa honlapját vagy a facebook oldalát vagy valamit. - bólintottam és képeket nézegettünk Rafáról, köztük azt is, amelyiken egy fotelben ül és rajta ki van terítve egy póló egy 800-as számmal rányomtatva, ami azt jelképezte, hogy a pályafutása hivatalos 800. meccsén már túl van. A facebook oldalán görgetve azt is láttuk, hogy nemsokára egy újabb tornán fog részt venni, ami most Franciaországban lesz. Miközben nézegettük, hogy hányadikán kezdődik, megjelent egy kis ablakban, hogy Pedro elérhető lett. Azonnal átvettem a laptopot és videóhívást indítottam, amit pár másodperc múlva el is fogadott.
-Sziaa! - mosolyogtam a kamerába.
-Chao! - köszönt vissza és intett is egyet, majd meglátta Sashát a képernyőn. -Oh, üdv. Pedro vagyok. - mutatkozott be, Sasha pedig meg sem tudott szólalni, annyira meglepődött.
-Bocs, gondolom nem szereted, ha nyilvánosságban vagy meg minden, de ő az egyik legjobb barátnőm és nem hitte el, hogy tényleg te vagy az. - kértem bocsánatot.
-Semmi baj. Értékelem, hogy figyelembe vetted ezt, csak ne újságold el mindenkinek kérlek.
-Oké, persze. - mosolyogtam. Sasha magához tért és rácsapott a laptop billentyűzetére, azon belül az Esc-re is, szóval a videochat ablaka bezárult, de újabb hívást kezdeményeztem, amit Pedro újra elfogadott.
-Te jó ég! Ezt nem hiszem el! Te komolyan Pedro vagy? - hallottam Sasha kiabálását, miközben nevettem.
-Igen, igen, én lennék. Te pedig ijesztőbb vagy, mint Lei, amikor térdelve könyörgött. - mondta Pedro hátrahőkölve, mikor Sasha belehajolt a kamerába és az egész képernyőt kitöltötte.
-Kösz. - szólt Sasha és kinyújtotta a nyelvét, ahogy az egy érett, végzős diákhoz illik, mire Pedro elnevette magát.
-Bocs. Szóval. Szerintem nem kell bemutatkoznom, de azért megteszem. Pedro Nadal vagyok Spanyolországból. És te lennél..?
-Sasha. Mármint Alexandra Morgan, de mindenki csak Sashának hív annak ellenére, hogy közöm sincs az oroszokhoz.
-Hé, Pedro. Rafa nem tervezi, hogy valamikor Amerikába jön játszani? - kérdeztem.
-Igen. Én is ezt akartam kérdezni. - mondta Sasha és mindketten figyeltük a választ.
-Öö.. várj egy picit. - mondta, majd valamit spanyolul az ajtó felé kiabált, mire megjelent valaki deréktól lefelé a kamerában. Felálltam és Sashához fordultam.
-Mindjárt jövök. Hozok kaját. - mondtam és kisiettem a szobából, majd lementem és a hűtőben kutakodtam valami rágcsa után. Kitettem az asztalra, amit találtam: chips, milka csoki, gumicukor és vadmálnás fanta. Nem tudtam eldönteni melyiket vigyem fel, ezért mindegyiket megfogtam és elindultam felfelé a lépcsőn, közben megkezdtem a csokit. Amikor sikítást hallottam az emeletről, ledobtam a cuccokat és nem érdekelt, ha összetörik valami, csak rohantam a szobába. Beértem a szobába és felmértem a helyzetet, vagyis hogy Sasha ugrál a laptop előtt és folyamatosan sikít. -Mi van? Mi történt? - választ nem kaptam, csak annyit, hogy a lány odahúzott és a képernyőre mutatott, ahol éppen Carlos Costa, az egyik korábbi hivatalos teniszező állt. (A/N: Carlos tényleg teniszező volt, a világranglistán is nagyon elöl szerepelt.) Leesett az állam és csak néztem, de hamar magamhoz tértem és lefogtam Sashát, aki még mindig ugrált. -Oké, oké. Nyugi! Pedro, szerintem leteszem, mert nem fogja abbahagyni. Szia! - sietve szétkapcsoltam a videochatet és kikapcsoltam a laptopot.
-Hé! Ott volt Carlos.
-Igen, tudom. De le is tilttatott volna minket, ha nem hagyod abba. - mondtam és sóhajtottam egyet. -Figyelj, én megyek. Már elég régóta itt vagyok. Anya azt fogja hinni, hogy rossz hatással vagy rám. Azt mondtam, hogy csak tanulni jövök át. - felálltam és elpakoltam a könyveket, majd a vállamra tettem a táskát.
-Oké. Megadod a skype címét?
-Nem. - nevettem, amikor lefagytam, mert eszembe jutott valami.
-Mi van? - kérdezte a barátnőm, de nem mondtam semmit, csak kirontottam a szobából és lenéztem a lépcsőkön, majd elborzadtam.
-Azt a rohadt.. - csak ennyit tudtam kinyögni, amikor felfogtam az elém táruló látványt.
-Mi az? - kérdezte Sasha és mellém ért. -Mi a franc?! - kiáltott fel, mikor ő is meglátta a lépcső alján kiömlött vadmálnás fanta és a padlófűtésnek hála szétolvadt csokit a földön. A chips és a gumicukor egyben maradt, de a fanta szétfolyt az egész padlózaton. -Hát Lei.. - kezdte és a vállamra tette a kezét. -Asszem anyukád azt fogja feltételezni, hogy elraboltalak, mert most itt maradsz és segítesz ezt összetakarítani. - mondta én pedig egy sóhajtással vettem tudomásul, hogy igaza van.
-Oké. - azzal megint letettem a táskámat és lementünk a lépcsőn. Az utolsó lépcsőfokról egy hatalmasat ugrottam és megúsztam a vörös tócsát, ahogy egy-két másodperccel később Sasha is. Elmentem a felmosóért, a barátnőm egy vödörért és elkezdtünk takarítani. Közben bekapcsoltam egy zenét és ritmusra húztam a felmosót a földön, egy idő után pedig Sasha is ugyanezt tette, csak a ronggyal a földön. A felmosót magamhoz húztam és pördültem vele egyet, mint egy mikrofonnal, amikor megcsúsztam a földön és hátraestem. Kiterültem és oldalra kitettem a kezeimet és egy pillanatig azt sem tudtam, hogy hol vagyok, Sasha pedig odarohant.
-Lei! Jól vagy? - kérdezte aggodalmasan és felhúzott. Megfogtam a fejem és megráztam magam.
-Öö.. persze. - mondtam és amikor a barátnőm látta, hogy nincs bajom, elkezdett nevetni, amibe én is csatlakoztam.
-Hogy lehetsz ilyen szerencsétlen? - nevetett tovább, én pedig pár próbálkozás ellenére sem tudtam megszólalni, annyira nevettem. Leborultam a térdeimre és Sasha is ugyanígy tett. Egy másik rongyot elvettem magam mellől és az előző eseten még mindig vigyorogva folytattam tovább a törlést. Már majdnem végeztünk, amikor Sasha anyukája bejött.
-Lányok, mit csináltok? - kérdezte és letette a szatyrokat az asztalra.
-Öö.. segítünk a nagytakarításban. - rögtönzött Sasha, mire az anyukája bólintott.
-Leorelei, de jó, hogy megneveled ezt a lányt. Köszönöm. - mosolygott én pedig zavartan mosolyogva bólintottam. Mrs.Morgan elment egy szobába én pedig felálltam, mert Sasha elvégezte az utolsó törléseket.
-Jobb volt hazudni, mint megmondani? - kérdeztem, ő pedig bólintott, így én is ráhagytam a dolgot. Felmentem a táskámért, eltettem a felmosót és a rongyokat ahová kellett őket, majd megöleltem Sashát. -Na, mentem. Már így is sötét van. Holnap talizunk. Viszlát Mrs.Morgan! Sziaa. - mosolyogtam Sashára és miután ők is elköszöntek, elhagytam a házat.
Az utcákon sétálni ilyen későn egy rendkívül nyugodt dolog. Főleg, hogy vasárnap van, így nem tud a két nappal ezelőtti eset megismétlődni, mert mindenki megy valahová hétfő reggel. Bedugtam a fülhallgatóimat és Bruno Mars-tól a Count On Me-t hallgattam, amit halkan énekelni kezdtem, miközben sétáltam. Meleg volt, olyan kellemes nyári-őszi esti levegő, és az ég is tiszta volt. A házakon végignéztem séta közben és egy nagyot sóhajtottam, mikor befordultam az utcánkba. A felénél járhattam, mikor jobbra egy kis fényt láttam megcsillanni. Odanéztem és nem csillanás volt az, hanem egy lámpa fel- és lekapcsolása Danielék házában. Néztem az ablakot, ahonnan jött a fény egy pillanatra, aztán megjelent Daniel az ablakban, ahogy kinézett az égre, majd le az utcára. Meglátott és észrevette, hogy én is figyeltem őt. Mosolyogva intett nekem egyet, amit viszonoztam ugyanazzal a gesztussal, de hirtelen elgondolkodtam, hogy mikor kezdtem el vele barátságos viszonyban lenni. Csak ezért, mert tegnap kijózanított és azelőtt megmentett, még nem jelenti azt, hogy minden rendben van. Jó, persze, hálás vagyok neki, de nem lettünk még puszipajtások. Így hát a mosoly lefagyott az arcomról és leengedtem a kezemet, majd egy bosszúsat sóhajtva tovább mentem az utcán. A szerencsém az volt, hogy a házuk nem a mi utcánkban volt, hanem egy utcával lejjebb, viszont az utcánk elég szűk volt, és így mi is elég közel voltunk egymáshoz.Ezt figyelembe véve nem igazán tudott megszólítani csak úgy, ha átordítaná ezt a közeget, amivel valószínűleg felverné az egész szomszédságot. De mivel volt esze, ezt nem tette meg. Odasandítottam és egy értetlen kifejezést véltem felfedezni az arcán, de el is néztem onnan, majd befordultam a kapunkhoz, mert megérkeztem a házunkhoz. Bementem a házba anélkül, hogy visszanéztem volna, majd letettem a cuccaimat. Köszöntem anyuéknak, és mindent elmondtam nekik, ami ma történt. Anya apának azóta elmesélte, hogy mi történt velem a hétvégén, így tőle csak egy pár szúrós tekintetet kaptam, de ennyi volt az egész.
Mikor lerendeztem ezt az egészet, felmentem az emeletre és egy kicsit elhúztam a függönyömet, hogy átnézzek a túloldalra, Danielhez. Kíváncsi voltam, hogy még mindig ott van-e. Amit láttam az egy halvány mosolyt kicsalt belőlem: Daniel még mindig ott volt az ablakban, csak most az ablakpárkányon ült nekem oldalra fordulva. Az egyik lábát felhúzta, a másikat pedig a házon kívül leeresztette és lassan lóbálta, közben az eget kémlelte. Feltételeztem, hogy zenét hallgat, mert ahogy élesebben néztem, a szája mintha mozgott volna és egy, a fekete pólója miatt rikítónak tűnő fehér zsinórt láttam a füleiig érni a hasától. Fekete nadrágot is viselt, ami miatt szinte beleolvadt az éjszakába. Olyan rejtelmesnek tűnt ez a látvány, hogy nem tudtam elszakítani a tekintetemet róla és amikor feleszméltem, a lábam, amire a súlyomat helyeztem, majdnem összecsuklott mikor megmozdítottam, annyira elfáradt/elzsibbadt. Megráztam a fejem és a szokásos esti dolgokat elintézve 10:00-kor már az ágyban voltam, de nem tudtam elaludni. Nem tudom miért, de kimásztam az ágyból, az ablakhoz léptem és még egyszer utoljára kinéztem rajta, de Daniel már nem volt ott. Sóhajtva megfordultam, és visszamásztam az ágyba, majd nem tudom mennyi idő elteltével elaludtam.
__________________________________________________________
Hát ezzel is megvolnánk. Igazából ma dolgoztam vele a legtöbbet, de már korábban elkezdtem. Viszont olyan jó volt az utolsó bekezdéseket írni, miközben én is a Count On Me-t hallgattam, hogy szinte belekerültem Lei helyzetébe. :3 Remélem nektek is tetszett.
Azzal is tisztában vagyok, hogy ez nagyon rövid lett, de tényleg nem akartam a következő hétre eltolni, mert akkor soha nem lett volna kész. Ezért egy kicsit rövidebb, de hamarabb hoztam. Remélem nem baj.
Szokás szerint fogalmam sincs mikorra hozom a következő részt, de szerintem ugyanennyi idővel számoljatok. Jövő hétvégén versenyem lesz, ahol szinte esélyem sem lesz a mezőny miatt, de azért szurkoljatok légyszi.:) Hát.. majd jelentkezek.
Üdv: Lyzbog:)♥
Lyz! :)
VálaszTörlésEz a fejezet is nagyon nagyon jó lett, komolyan, szóhoz sem jutok. ^^ Na jó, talán egy apró észrevételt megfogalmaznék, ami most tudatosult bennem és lehet, hogy később lesz rá magyarázat, de azért elmondom. :) Számomra az nem világos, hogy ha Sashának a vezetékneve Morgan, akkor ebből az következik, hogy az apja is Morgan, de akkor hogyan lehet Mrs. Carstairs az anyja? Ha simán Carstairs lenne, az oké de, hogy ott van előtte a Mrs. ...? Vagy az apja is Carstairs és Sasha egy örökbefogadott gyerek? Nem fér a fejembe. Helpmepls! *-*
Ettől teljesen függetlenül nagyon várom a következő részt és szurkolok, hogy jól sikerüljön a versenyed! :)
Dawn
Köszönöm!^^
TörlésUhh.. és tényleg, igazad van. Azonnal frissítek. Köszi hogy szóltál :))
Sietek vele :)) Köszi!!
Naon jó lett mikor jön a folyt???
VálaszTörlésEnyémbe olyan áttöréseket tettem bele *-*
Naon várom itt meg a többi blogokban(amiket olvasok) a folytatást:DD
Oh köszi :)
TörlésMég nem kezdtem el írni. De ha belehúzok akkor holnap este befejezem és fent is lesz :) de ma már biztosan nem.
oksaaa :DDDDDDDD
VálaszTörlésírtam levelet