Chapter 10/1.

Sziiasztok! ^^

Igen, tudom, leszidva is érzem magam hogy ilyen csúszással hoztam. Pihennem kellett és nem tudtam koncentrálni, szóval itt is szünetet tartottam egy kis ideig. Aztán bevágott egy osztálykirándulás Olaszországba, szóval egy hét megint kiesett^^" de végre itthon vagyok és éppen ez kellett ahhoz, hogy most frissen, felüdülve és vidáman leüljek és nekilássak a mai résznek :)

Nem tudom ti hogy vagytok vele, de új rajongási kedvenceim vannak, mégpedig a BigBang (koreai fiúbanda) és tagjai <3 Ha lesz időtök, nézzetek rájuk, szerintem nem fogjátok megbánni, ha szeretitek a K-Pop-ot. Most ők inspirálnak, tehát lehet, hogy lesz némi stílusváltozás az írásomban.

Nem tudom, hogy ez kinek tűnt fel, de a cím meg lett változtatva, csak mert már pár embertől megkaptam, hogy 'ez így nem helyes', 'nem így van valójában', és társaik. Szóval mostantól a cím 'Love Reborn' lesz.

És mostantól itt válaszolnék a kommentekre, amikre kell választ adnom.

Dawn~ köszönöm, nagyon sokat jelentenek az ilyen vélemények. Igyekeztem kicsit más szemszögből is megvilágítani mindent. Örülök, hogy sikerült elérnem a célt.:)

Cinti~ jajj te :3 örülök hogy már többet látlak. Neked is nagyon köszönöm, ugyanarra a kérdésre ugyanazt a választ adom, mint az előbb^^"

Csenge~ köszönöm^^ folytatom, folytatom, csak nehezen döcögök vele. Persze most megvan az inspirálásom, szóval gondolom könnyebb lesz.

__________________________________________________________

(Lorelei's POV)

Az éjszaka kipihenten aludni... na ez az az érzés, amit nem ismerek. Legalábbis eddig nem ismertem. Ma reggel viszont egész nyugodtan keltem, ami részben a tegnapi Dave-vel töltött kikapcsolódásnak volt köszönhető, részben viszont annak, hogy nyugodtan telt az éjjel. Régóta vágytam ilyen érzésre, hogy időhatár nélkül nyújtózkodhatok az ágyamban és mosolyogva dörzsöljem a szemeimet, mielőtt felülök. Amint ez megtörtént, az ébresztőm bekapcsolt én pedig mosolyogva nyomtam le, és a hang is megállt.

Sóhajtottam egyet és kimásztam az ágyból, majd felöltöztem: kék lenge, félvállas póló és egy háromnegyedes nadrág, aminek a öv-helyébe egy hosszabb selyem-féle sálat fűztem be, így oldalt, ahogy megkötöttem, lelógott egy darabja, amitől szabadnak éreztem magam. Kifésültem a hajam és egy gumival összefogtam hátul, de a ruha összeállításához ez nem állt jól, így mégis leengedtem és hullámokban hagytam a vállamra omlani. Bementem a fürdőbe, ahol fogat mostam és megmosakodtam  a reggeli napirendem szerint, aztán visszamentem a szobámba és elhúztam a függönyöket, kinyitottam az ablakokat és az erkélyajtót is bukóra nyitottam, hogy kiszellőzzön minden, mire hazaérek.

Körülnéztem és a táskámra pillantottam, majd a szívem kihagyott egy ütemet, mikor eszembe jutott hogy előző éjszaka egy szót sem tanultam mára. Az asztalhoz rohantam és az órarendemet néztem, hogy mi olyan szívós tantárgy, de megkönnyebbülve tapasztaltam, hogy nem volt semmi olyan eget rengető probléma, csak írásbeli házik, amiket majd órák előtt gyorsan megcsinálok. Azonban nem voltam bepakolva sem, így hát gyorsan levágtam magam a székre és sietve kidobáltam azokat a könyveket, amik nem kellenek mára, és a szükségesekkel helyettesítettem őket. Ezek után a hátamra kaptam a félvállas táskát - mert a rendes táska pántja még mindig sérült volt - és lesiettem. A lépcsőn trappolva az órámra néztem, még csak 8:15 volt. Kifújtam a benntartott levegőt és nyugodt tempóban mentem le.

-'Reggelt. - köszöntem, mire anyáék felnéztem a beszélgetésükből az asztalnál.

-Szia. Jól aludtál? - mosolygott anya.

-Soha jobban! - szélesen elmosolyodtam és letettem a táskámat, majd a hűtőhöz léptem és kivettem a tejet, a szekrényből pedig müzlit. -Most teljesen kipihent vagyok.

-Na, örülök. Akkor segíthetsz nekem kitakarítani a pincét a délután. - mondta anya. Letette a poharát az asztalra és rám nézett.

-Hogy? - kérdeztem vissza, azt hittem rosszul hallok, de anya tekintete nem árulkodott semmi ilyesmiről. -Neem, az kizárt. Nem fogok lemenni a pókokhoz és a bogarakhoz.

-Hát pedig muszáj lesz, ugyanis egyedül nem tudom megcsinálni.

-Apa miért nem tud segíteni?

-Estére be kell mennie, nem fáraszthatja ki magát.

-Ne már, apa.. komolyan? - néztem rá segélykérőn, de ő csak a plafont bámulta és bólintott.

-Köszi. - forgattam a szemeimet, majd visszanéztem anyára. -Mikor?

-Nem tudom. 5-6 felé talán. - megadóan bólintottam és megfordultam.

-Oké, megyek. De ha bármit találunk, te fogod lecsapni vagy szétnyomni vagy tudom is én! - morogtam és kiöntöttem a tejet, bele a müzlit és enni kezdtem a pulton ülve.

9-ig beszélgettünk, TV-t néztünk és elfoglaltuk magunkat. Miután megettem a müzlit, a kanapéra ültem, a kezembe vettem a távirányítót és kapcsolgattam a sport csatornákat, amikor az Eurosporton éppen tenisz ment. Letettem a távkapcsot és néztem, de pont a meccs végére értem oda, amikor is az egyik játékos, aki számomra ismeretlen volt, a magasba emelte a kezeit az ütővel együtt és mosolyog. Arra következtettem, hogy nyert, de nem kellett sokáig várnom, hogy megtudjam mi is történt valójában, ugyanis a bemondó beszélni kezdett arról, hogy mennyi esélye volt a győzelemre - sok - és hogy ezzel bejutott az ATP torna döntőjébe, ahol Andy Murray-vel fog összekerülni. Arról is szó esett, hogy Rafa ezen a tornán nem vesz részt, ugyanis a US Openen szerepel, de még nem került sorra, hiszen a világranglista vezetőinek elég később is becsatlakoznia a versenybe, nem szükséges felesleges meccseket játszaniuk. Engem csak az érdekelt, hogy mikor fog játszani, de ez nem hangzott el, szóval kikapcsoltam a TV-t. Az órára nézve megállapítottam, hogy idő van, szóval elköszöntem és a táskámmal együtt elindultam.

Bella szokás szerint kint állt, mire odaértem, Sasha pedig akkor jött ki, amikor meglátott minket az ablakból. Emiatt deja vu-t éreztem az előző pár évre visszamenőleg, de ez megmosolyogtatott, ahelyett hogy elgondolkodtatott volna. A gimibe menet feltűnt nekik, hogy a szokásosnál jobb kedvű vagyok, amit nem tudtak mire vélni, de ahogy elnéztem őket, nem voltak elégedettek azzal a válasszal, hogy jól aludtam, jobban mint máskor. Kezdtem kicsit ingerült lenni a végére, mert még olyanokkal is megvádoltak, hogy van valami srác, akiről nem beszélek nekik.

-Ahj, könyörgöm! Nincs senki, akiről ne tudnátok, szóval abba lehetne ezt már hagyni. - mondtam és közben a kezeimet levágtam az oldalam mellé. Sasha sértődötten sétált tovább mellettem, Bella pedig inkább csendben maradt, látva az előbbi kirohanásomat. Megkönnyebbültem, mikor elértük a suli kapuját. A lányokat lehagyva egy ideges sóhajjal előrementem és csatlakoztam Anne-hez meg az egyik évfolyamtársunkhoz, akinek a nevét nem tudtam. -Hali, bocs hogy idefurakodtam. Mizujs?

-Semmi, épp arról beszéltünk, hogy hova mennénk osztálykirándulásra, ha mi választhatnánk. - mondta Anne. A másik lány csendben nézett rám, de nem szólalt meg, csak bólintott.

-Hm.. hova mennétek? - kérdeztem.

-Olaszba. - vigyorgott Anne, én meg a szemeim forgattam.

-Oda én is szívesen elmennék. - mosolyogtam és a másik lányra néztem. -És te..? - kérdeztem, és mondani akartam a nevét, de ugye azt nem tudtam.

-Nina. - mondta halványan mosolyogva. -És én Franciaországba mennék.

-Mit néznél ott meg? Az Eiffel-en kívül. - kérdeztem. Ez felkeltette a figyelmemet, hiszen az amerikai kontinensen élők közül a legtöbben Brazíliába mennek le, mert az van közel, és különben is, nem nagyon érdeklik őket az Amerikán kívüli területek. Most, hogy jobban odafigyeltem, megnéztem magamnak a lányt is. Sötétbarna haja volt, szerintem korábban festve is volt. Barna szemei a napsugarakban szinte világítottak, ami egész aranyos külsőt biztosított számára ezzel a hajstílussal. Vékony volt és alacsony, törékenynek látszott Anne mellett, aki nála magasabb és határozottabb volt. Nina fehér felsőt viselt, aminek az alján már szivárvány színű, élénk csíkok jelentek meg, a cicanadrágján pedig hasonló minta folytatódott. Nem tudom hogy nem tűnt fel korábban a lány, hiszen a hippi stílusával elég feltűnő volt, ráadásul nem hiszem, hogy az a csendes fajta, aki társaságban visszafogja magát, bár ki tudja. Nina jobb karján egy tetoválást véltem felfedezni, amit jobban meg akartam nézni magamnak, de a lány, amint meglátta, hogy azt nézem, lehúzta a lenge baldachin anyaghoz hasonló, hátára terített anyagot, ezzel eltakarva a karját előlem.

-Nem tudom. De szívesen elmennék, mert ott még nem voltam. - mondta, mire felvontam a szemöldökömet. Mint kiderült, Nina már Európa országainak javát bejárta, innen van a hippi stílus, mert hogy rengeteg különféle emberrel és kultúrával találkozott, de ez tetszett neki a legjobban. És most tudtam meg azt is, hogy idén csatlakozott az iskolánkhoz, ezért nem láttam még korábban.

-Értem. Hát, nekem mennem kell, szóval majd még találkozunk. - intettem nekik, mielőtt elmentem a suli felé. Amint beértem az ajtón, az kivágódott mögöttem és Anne jött utánam.

-Várj meg! Együtt lesz óránk. - mondta lihegve. Mosolyogva bevártam és elindultunk órára.

A nap keserves lassan telt, ami szokatlan volt. A szerdák általában gyorsan el szoktak menni, de ma kifejezetten unatkoztam az összes órán, annak ellenére, hogy Sasha és Bella is feladta a kérdezősködést és minden a régi volt, vagyis végigbeszéltük az unalmas órákat. A végére már arra gondoltam, hogy titokban a hajammal elrejtem a fél fülhallgatómat és zenehallgatással foglalom le magamat, de végül a csengetés megmentett ettől a figyelemeltereléstől.

A nap végére már hullafáradt voltam, ezért igazi megszabadításnak éreztem, mikor kiléptem a kinti levegőre a lányokkal, hogy menjünk haza. Nagyot sóhajtottam és már gondolkodtam, hogy mit fogok csinálni a délután, amikor szóba került, hogy Sashának ma edzése van. Fél füllel hallgattam csak a beszélgetésüket, de erre felkaptam a fejem is, mert eszembe jutott, hogy korántsem mehetek még haza, mire megtorpantam.

-Ahj..! Menjetek nélkülem, nem megyek még haza.

-Mert? - nézett rám Bella.

-Mert elfelejtettem, hogy színjátszóm van. - mondtam lehangolva. A lányok a szemüket forgatták.

-Hagyd ki. - mondta Sahsa.

-Nem, mennem kell. Megígértem.

-Miért kell ilyen szófogadó jókislánynak lenned? Hagyd a fenébe, és gyere. - mondta és a kezemet kezdte húzni. Ellenálltam neki és elengedte a kezem. Elhúztam a számat és intettem egyet nekik.

-Holnap találkozunk. - azzal egy megadó bólintással nyugtázták, hogy visszamegyek. Elköszöntek ők is és bementem a suliba. A folyosókon találkoztam Dave-vel és mosolyogva üdvözölt.

-Sziia! Hát te meg? - kérdezte és megölelt.

-Megyek órára. Még nem végeztem.

-Hova?

-Színjátszó. - mondtam és elengedett, majd vigyorogva követett tovább.

-Szuper, csak mert én is be lettem szervezve. De asszem csak októberig.

-Tényleg? Akkor téged is csak az előadásig vagy, ugye? - kérdeztem és odaértünk a teremhez, aminek az ajtaja nyitva volt. Dave bólintott és belépett, én meg utána.

Körbenéztem, ahol a tanárnő éppen a diákoknak beszélt nekünk háttal valamit, aminek éppen a közepén járhatott, amikor egy diák kinézett mögüle ránk Dave-vel és a tanárnő is megfordult, majd meglátott minket. Elmosolyogta magát, amire a lehangolt nyomás bennem egy kicsit felenyhült.

-Loreleil Dave, de jó, hogy itt vagytok!  Már azt hittem elfelejtettétek. - mosolygott és egy-egy székre mutatott, hogy üljünk le. Miután leültünk, megint felénk fordult, de most már a diáksereg is mögöttünk volt. -Most, hogy a két besegítőnk is itt van, még egyszer elmondom. Az Helikon október nyolcadikán lesz, addigra fel kell készülnünk egy tökéletes darabbal, ami gondolom egyértelmű, mi lesz. Minden évben a Hamletet adtuk elő, most azonban a Rómeó és Júliával fogunk előállni. - mondta a tenyerét összecsapva a tanárnő és a legtöbben felmorajlottak, voltak akik az izgalomtól, mások viszont felnyögtek a tehertől. -Nem vártam véleményezést, először is a szerepeket fogjuk megbeszélni, hogy ahhoz igazodva tudjunk próbálni. Júlia szerepébe a beugrónkat képzeltem, hogy erre a kis időre, amíg marad, legyen valami fontosabb szerepe is. - mondta mosolyogva és felém fordult. -Na, Lei, elvállalod? - a számat tátva néztem és nem tudtam elfogadjam-e vagy ne. Dave az oldalamat bökdöste vigyorogva, hogy fogadjam el. Nem tudtam azonban, hogy biztosan el kéne-e.

-Nem tudom.. nem hiszem, hogy alkalmas lennék erre. Főleg ha csak októberig maradok. Elnézést, de nem hiszem, hogy ez menni fog nekem. - mondtam és elhúztam a számat, mire a tanárnő is kicsit elkedvtelenedett, de vele együtt az osztály hangulata is visszaesett.

-Értem. Esetleg Capuletné vagy Montague-né asszony szerepét? - kérdezte a tanárnő. Ennél jobban nem akartam elszomorítani meg letörni a kedvét, ezért az előbbire rábólintottam és a többieknek is kiosztották a szerepeket.

Egy óra elteltével mindenki felállt és kinyújtózott.

-Köszönöm a figyelmet, következő szerdán találkozunk, akkor megkapjátok a szerepeket. Remélem minden világos az elkövetkezendőkkel kapcsolatban. - a tanárnő elköszönt és elhagyta a termet. Mi Dave-vel csak később kapcsolódtunk a kifelé tartó tömeghez, ugyanis a kabátomat kellett kiszedni valahogy az összetolt padok alól, mert sikerült beejtenem oda.

-De béna vagy hugica! - rázta a fejét Dave, majd odébb tolt, megfogta az egyik padot és arrébb tolta azt is, kiszedte a kabátot, odaadta, majd visszarendezte a padokat.

-Köszi. - mosolyogtam, mire csak az arcát fogta mindkét kezével.

Egyedül voltunk már a teremben, ezért mi is kimentünk, hogy hazainduljunk. Az órára nézve láttam, hogy már majdnem négy óra volt, ezért siettem a bejárati ajtó felé, hogy mielőbb kint legyünk már a suliból. Mikor kiértünk, Dave elkísért hazáig és úgy ment tovább a saját házuk felé. Bementem a házba és ledobtam a cuccaimat. Felmentem a szobámba és bekapcsoltam a laptopom, felmentem facebookra és egy ismerősnek jelölést megnyitottam. Anne Somerhalder. Visszaigazoltam, és megnéztem az adatlapját, a profilképeit és egy pár alap dolgot róla, hogy azért tudjak valamit, ha legközelebb beszélünk. Az összes profilképe 450-550 lájk között van. Nem csoda, ha országból országra járt, rendkívül sok embert megismerhetett. Szépen lassan mentem visszafelé a profilképekben, de észrevettem, hogy az ötödik kattintásnál már a hetedik képnél járt, így biztosra vettem hogy kihagytam egy képet. Nem zavart, gondoltam majd a végén megnézem.

Volt körülbelül húsz képe, mielőtt a legelsőhöz visszaértem, amit, mint kiderült, direkt átállított, hogy a második legyen a profilképe. Nagyot néztem azonban, amikor az első képét is megláttam. Nem tudtam kik azok, de öt fiatalabbnak kinéző fiú/férfi/srác vette körbe egy diszkónak kinéző helyen, legalábbis a mögöttük lévő vakító fényekből ezt tudtam levenni. Nina, mint ahogy az eddigi összes képén, ezen is nagyon jól nézett ki. Körülötte az öt srác viszont nem európai volt, hanem ahogy levettem, Kelet-Ázsia lakosai lehettek. Nina állt középen, balra mellette egy alacsonyabb, szőkés melírozott hajú srác állt, az mellett pedig egy magasabb, barna hajú. A lány másik oldalán egy nagyjából a lánnyal egy magas fiú állt, akinek oldalt teljesen rövid, felül pedig egy kicsit hosszabb, szőke haja volt és napszemüvegben mosolygott a kamerába. Ez mellett a srác mellett egy magas, teljesen fekete hajú volt, ami a homlokába hullott, és szinte teljesen fekete szemei voltak. Nina mögött konkrétan egy magas, stílusos fiú pózolt, akinek szintén szőke haja volt olyan stílusban, mint az előző előttié, csak hosszabb hajjal. El kellett ismernem, hogy egész jól néztek ki annak ellenére, hogy a ferde szeműek csoportjába tartoztak. Mindegyikük piros, kockás ruhát viselt, gondolom egyenruha lehetett.

Oldalra néztem a leírásra, hogy mi van odaírva, de nem értettem, biztosan japán vagy kínai lehetett. Bemásoltam a szöveget (빅뱅) a google fordítóba és kíváncsi voltam, hogy mit fog kiadni. Lehetőségként alul megjelent nyelvváltoztatásul a koreai, tehát valamilyen koreai szöveg lehetett, amire azt dobta ki a fordító, hogy 'The Big Bang'. Ebből nem sokat értettem először, ezért a keresőbe is beütöttem, de már angolul és egy bandát hozott ki, az egyik képen öt ismerős arcot láttam. Visszakattintottam a facebookra és az öt srác feje egyezett a Nina képén lévőkkel, amin elkerekedtek a szemeim.

'Mi a fene?!' gondoltam meglepettségemben. Azonnal a telefonomért nyúltam és tárcsáztam Bellát, mivel tudtam, hogy Sasha ilyenkor edzésen van. Egyszer csöngött ki, mielőtt a lány felvette a telefont.

-Igen?

-Bella, te ismered a BigBang-et? - kérdeztem gyorsan köszönés nélkül.

-Persze, miért?

-És találkoztál már az új lánnyal? Ninával?

-Nem. Van új lány? - kérdezte meglepve.

-Igen van, de ez most nem számít. Vagyis annyiban, hogy képzeld, ez az új lány találkozott ezekkel a Bang-es srácokkal. - mondtam és vártam a reakcióját, ami elmaradt egy pár pillanatra.

-Mii? Mikor? Basszus, honnan tudod? - kérdezte teljesen felvillanyozva.

-Facebook profilkép.

-Hogy hívják a csajt? - kérdezte, én pedig elmondtam a nevét. Pár másodperc múlva Bella felől egy hitetlen sóhajt hallottam.

-Ezt nem hiszem el. Hogy találkozott velük? - kérdezte, szerintem inkább csak magától, de én az udvarias stílusomban megválaszoltam a kérdését.

-Nem tudom, de szerintem egy diszkóban. - mondtam, amit korábban levettem.

-Vagyis egy koncerten. - nyugtázta Bella, én pedig azt, hogy félreláttam a helyzetet, és egy koncertteremben vannak. -Szerinted nagyon gáz, ha bejelölöm és beszélek vele? - kérdezte Bella.

-Nem.. vagy ha rákérdez, hivatkozz rám. Vagy arra hogy érdeklődsz mert új lány. - vontam vállat.

-Igen, ez jó lesz. Köszi, hallod te, ez a banda nagyon jó, nézned kéne tőlük videókat. - mondta és kihallottam a hangjából a vigyort, ami most teljesen feldobta a napját.

-Persze, persze, majd meglátom.- bólogattam, majd elköszöntünk és letettem a telefont.

Tehát már tudtam, hogy kik ezek az alakok és azt is, hogy Nina valami ultraszociális embernek számít a másik földrész körében. Kíváncsi vagyok, itt mekkora sikert fog elérni egy pár hónap alatt. Ahogy ezen gondolkoztam, kikapcsoltam a laptopot, lementem és anyát kerestem, hogy kitakarítsuk a garázst, ahogy ígértem.

Mikor nem találtam, gondoltam már kiment, hogy elkezdje nélkülem. Kimentem a garázshoz és igazam lett: anya a garázsban pakolta a dobozokat szét, hogy több hely legyen. Mikor meglátott, csípőre tette a kezeit és úgy várt.

-De jó, hogy jössz. Már azt hittem  be kell mennem, hogy kirángassalak. - mondta, mire csak vállat vontam, nem tudom miért.

-Jöttem, ahogy tudtam. Színjátszó volt és túlságosan lefoglalt, hogy az új évfolyamtársunk világhírű énekesekkel barátkozik. - közöltem, mire anya felnézett.

-Hogy?

-Mondom, világhírű énekesekkel lóg. Vagyis lógott még egyszer. De ki tudja, lehet személyesen is ismeri őket. Hallottál már a Big Bangről? - kérdeztem, miközben én is bementem és hoztam kifelé a dobozokat az udvarra.

A garázs rendkívül poros volt, csodálkoztam, hogy ahogy bementem, nem szállt fel a levegőbe az összes porszemcse, bár ahogy megfogtam az első dobozt, prüszköltem egyet az arcomba szálló kosztól.

-Nem. De gondolom akkor egy bandáról van szó.

-Igen. Koreaiak és Bella odavan értük, de még egy számukat sem hallottam.

-Csak nem lehetnek rosszak. Főleg, ha egy iskolátok-beli lánynak is tetszik.

-De ő csak most jött.. - emlékeztettem.

-Lehet, de akkor is. Nem feltétlen biztos, hogy rossz az ízlése. - mondta anya és bementünk egyszerre a garázsba. Ahogy vettük fel a következő dobozt, anya hátralépett, hogy elinduljon, de véletlenül elesett egy lámpaburának a tetejében és hanyatt vágódott. Letettem a dobozomat és odasiettem.

-Anya, minden rendben? - kérdeztem aggódva, mert a dobozok közepébe esett, ami tele volt mindenféle poros, piszkos dologgal és takaróval, lepedővel. Megvakarta a feje hátulját és bólintott, de egy pár pillanatig egy helyben maradt, hogy összeszedje magát.

-Persze. Csak.. ez kicsit rosszul jött. - mondta és felhúztam a kezénél fogva. Lesöpörte magáról a port és intett nekem, hogy menjek a dolgomra, tud magáról gondoskodni.

Tovább dolgoztunk és pakoltunk, közben új témába kezdtünk, de alig telt el pár perc anya esése óta. Amikor mentem visszafelé, hogy vigyek ki még egy dobozt, anya nekem háttal fordulva állt és a feje hátulját vakarva állt, körbenézve, hogy mit lehet a legegyszerűbbe elpakolnia, de nekem megfagyott a vér az ereimben, ahogy a hátára néztem. Nem tudom mikor, nem tudom hogyan, de egy hatalmas, tenyérméretű madárpók volt anya hátának a közepén, csupa porral körülvéve. Felsikoltottam, ahogy csak tudtam, mire anya iszonyatos sebességben megfordult.

-Mi az, mi a baj? - kérdezte kétségbe esve, hátha velem történt valami, de én elfehéredve álltam és a fejem ráztam.

-Ne. Mozdulj. - mondtam halkan, mire anya összevonta a szemöldökét.

-Miért? Lei, mi a baj? - kérdezte és megindult felém de én ösztönösen hátráltam.

-Ne mozdulj! Nem érted? Fordulj meg és ne tegyél egy lépést se semerre! Csak tedd amit mondok! - kiáltottam a végére, amikor anya hitetlenkedő pillantásait láttam magamon. Megkönnyebbültem, amikor úgy tett, ahogy mondtam neki. -Ne ijedj meg, de le fogok valamit söpörni a hátadról. - mondtam, mire anya azonnal a dereka hátsó felére kapott, konkrétan a pók alatt, amitől a szívem kihagyott egy ütemet. -Ne! Engedd le a kezed! - kiabáltam, de már késő volt. A pók anya kezére csúszott a póló mozgatásától. Anya előre kapta a kezét és a másodperc egy törtrészére lefagyott, ahogy korábban én is, de gyorsabban reagált mint én és egy erős és gyors rántással a földre rázta magáról a pókot. Hátrált folyamatosan, miközben azt láttuk, hogy a szőrös állat a hátsóját a magasba emeli, mint amikor védekező állásban van, és nem modul, csak felénk néz.

-Ez meg mit keres itt?! - sikított anya is, de én kirángattam a garázsból és megnyomtam a gombot, ami leereszti a garázsajtót. Amint lecsukódott, megfordítottam anyát és a haját rázva néztem végig, hátha van rajta még egy, de csak kisebb, az előzőhöz képest mini pókokat találtunk, amiket anya gyorsan lesöpört magáról, mivel én a lehető összes pókfajtától irtóztam.

-Anya, mibe feküdtél? - kérdeztem, még mindig a sokkal küszködve. Nem válaszolt, de nem is vártam egy idő után már választ.

-Menj be. Hívom az irtókat. - mondta és elővette a zsebéből a telefonját, majd kikereste a számot és tárcsázott.

Addig bementem és éppen láttam, ahogy apa a szemeit dörzsölve jön le a lépcsőkről.

-Mi volt ez a sikítozás? Épp aludni próbáltam.

-A garázsba beköltöztek a madárpókok. - odamentem a pulthoz és egy pohár vizet öntöttem magamnak és elkezdtem inni. Érzékszerveim a toppon szolgáltak, ezért szinte az összes, általában normális zajra is felfigyeltem.

-Micsoda?

-Jól hallottad. Szóval anya már hívja a segítséget. - mondtam, miután megittam a pohár vizet.

-Hol van? - kérdezte, én pedig az ablakokra mutattam, jelezve, hogy még kint. Apa bólintott és kiment.

Én egy percet csendben és nyugodtan álltam, hogy teljesen lenyugodjak, mert még mindig éreztem azt a furcsa kettős, homályos érzést a sokktól, majd odamentem az ablakhoz és kinéztem rajta. Mikor láttam, hogy anya és apa beszélnek valamiről, részben megnyugodtam, mert láttam hogy nincs túl nagy baj. Úgy döntöttem, inkább nem stresszelem tovább magam, úgyhogy elmostam a poharat, amiből korábban ittam és felmentem a szobámba.

Amikor felértem, bepakoltam és megtanultam azokra az órákra, amik neccesek lesznek, ezért inkább túltettem magam rajta. Miután ezekkel végeztem, ránéztem az órámra. 19:45. Tehát még maradt időm arra, amit akarok. Körbenéztem a szobámba, de nem tudtam, hogy mit akarok, ezért inkább odaültem a laptopom elé, és Bella korábbi tanácsát megfogadva beütöttem a youtube keresőjébe, hogy BigBang. Az első, amit kidobott, egy Fantastic Baby című szám volt, amire rá is kattintottam, majd megláttam a nézettségét, és felvont szemöldökkel vártam a videóra, hogy betöltsön. Amint ez megtörtént, elkezdtem nézni a videót.

A végén ugyanúgy ültem, mint az elején, nem igazán láttam benne semmi érdekfeszítőt. Még egyszer újraindítottam, ekkor már, mivel ismertem a nagy részét, jobban ki tudtam elemezni a dolgokat és az embereket benne, de hogy őszinte legyek, nem tudtam egyikük között sem különbséget tenni csak úgy, hogy a hajuk színét megnéztem. Mikor a második hallgatás végére értem, már egészen megtetszett, de nem láttam olyan érdekesnek, mint amilyennek Bella elmondta. Oldalt még láttam pár linket, azok közül párra rámentem, de nagyon fáradt voltam már és annyira nem tudtak lekötni a zenék, mint akartam, ezért inkább kikapcsoltam a laptopot.

Bementem a fürdőbe, lezuhanyoztam és fogat mostam, majd egy magamra csavart törülközőben kijöttem és ledőltem az ágyra. A kezembe vettem a telefonomat és ránéztem a kijelzőjére: egy nem fogadott hívás Adamtől. A homlokomat ráncolva hívtam vissza.

-Lei! Mi tartott eddig? - kérdezte és kihallottam a hangjából az idegességet.

-Fürödtem. Mi ez a késői hívás.. - az órára néztem. -..fél tízkor?

-Dave-t most vitték el a mentők. - itt megfagyott velem a világ. Hirtelen nem tudtam mit gondoljak, teljesen leblokkoltam.

-M-mi?

-Leesett a lépcsőn, miközben segített nekem pakolni. - mondta. Éreztem, hogy kezdi felidegesíteni magát és a pánik előjeleit is megéreztem ezzel együtt.

-Adam, nyugi. Odamegyek most hozzátok és megyünk a kórházba. - mikor rábólintott és megerősített, hogy ez jó lesz, letettem a telefont és rekordidő alatt visszaöltöztem egy tiszta ruhába és a telefont a zsebembe vágva, lerohantam a lépcsőkön. Gyorsan odaszóltam apának, hogy el tud-e vinni. Mikor elmagyaráztam neki, hogy miért, máris indultunk a kocsi felé, majd azzal együtt Adamék irányába. Közben felhívtam Sashát, de csak az üzenetrögzítőjét értem el. Üzenetet hagytam neki, majd Bellát is megpróbáltam. Ő felvette, és gyorsan elmondtam neki a helyzetet, mire ő is megijedt és ragaszkodott hozzá, hogy jönni akar. Lebeszéltem, mert így is tudtam, hogy valószínűleg nem fognak minket beengedni, és miután ezt tisztáztuk és sikerült lenyugtatnom Bellát, megígértem neki, hogy tájékoztatni fogom a fejleményekről, majd megérkeztünk Adamhez, aki már kint állt az ajtónál. Az arcán láttam, hogy lefehéredett.

Mikor beült, egy szót sem szólt, én pedig nem is erőltettem. A fejemben teljes volt a káosz. Daven járt az agyam, nem tudtam elképzelni, hogy történhetett ez meg vele. Kezdett rajtam is kimutatkozni a sokk jele azzal, hogy remegni kezdett a kezem. Apa rátette a sajátját és nyugtatóan kezdett beszélni.

-Minden rendben lesz, ne aggódj. Dave erős srác. Tudom, hogy nem lesz semmi baja. - mondta, de amíg a saját szememmel nem láttam ezt, nem tudtam elhinni.

Viszonylag hamar odaértünk a kórházba. Adammel és apával bementünk. Apa megkérdezte, hol találjuk Davet, mire azt a választ kaptuk, hogy éppen a sürgősségin ápolják, mert amikor leesett, egy üvegekkel teli dobozt szállított és pár helyen nagyon megvágta magát, ami miatt sok vért vesztett. Mindennek a tetejébe egy lépcsőről esett le, tehát egyéb sérülései is vannak. Leültünk a váróba és vártuk, hogy mi lesz az eredmény, hogy mi lesz Dave-vel. Csak reménykedni tudtam, hogy semmi komoly baja nem lesz, és hogy az üveg semmilyen fontosabb eret, vagy bármit nem vágott el, ami akár életveszélyes is lehet.

__________________________________________________________

Nos. Lehet szidni, tudom, hogy ez nem sikerült a legjobbra és azzal is tisztában vagyok, hogy sokkal jobbat is tudok csinálni. Valahogy most nem volt túl sok ichletem, pedig nagyon próbálkoztam. Remélem azért nem keserítettelek el titeket ezzel, a következőt igyekszem jobbra megírni.

Jövő héten szombaton versenyem lesz, tehát nem tudom pontosan mikor fogom tudni hozni a következő részt, ugyanis nem tudom mondtam-e már, de 5 héttel ezelőtt eltörtem a lábamat és most épültem fel úgy, hogy edzhetek. Tulajdonképpen még két hétig nem szabad sportolnom, de most fogom elkezdeni, mert formába kéne jönnöm még a verseny előtt, ami nagyon nehéz lesz. Szóval lesznek még itt nehézségek, sőt, itt van mindjárt az év vége és bele kéne húznom a javításba, tehát ez is lassítani fog. Azért annyit remélem meg tudok csinálni, hogy nem ekkora csúszással hozom a következőt.^^"

Még egyszer ne haragudjatok, próbálok a Ti kedvetekre is tenni, de nézzétek el, hogy vannak kötelességeim magammal szemben is :3

Üdv: Lyzbog:)♥